2012. július 28., szombat

Személyes | Újra itt + Őszi ajándéklánc

Sziasztok!

Végre itthon vagyok! Tegnap voltam Kolozsvárom, el-vissza röpke 10 és fél óra vonatozás. :D De az a lényeg, hogy elfoglaltam a helyem, ősztől matematika hallgató leszek, legjobb úton afelé, hogy valóra váltsak egy álmot. :)



Persze, nem ment ez sem zökkenőmentesen. Megbeszéltem az egyik volt évfolyamtársammal, hogy együtt utazunk, ő is azon a karon van, ahol én, csak másik szak, ő informatikára felvételizett. Először úgy volt, engem elkísér Édesanyám is, de aztán megbeszéltük, hogy nem kell jöjjön, hisz Rékát is elengedték egyedül. meg 19 évesen már igazán mehetnék hosszabb útra egyedül is. :D Igen ám, de erről nem szóltam Rékának. Hajnalban, 10 perccel a vonat érkezése előtt nézem a telefont, új üzenet. Réka írt, hogy került autó, így ő azzal megy, ott majd találkozunk, nekünk jó utazást. Majdnem rosszul lettem! Az állomásra apukám kísért be, de ő nem utazáshoz öltözött, ráadásul se pénz, se személyi, se nyugdíjas kupon nem volt nála... most akkor mi legyen? Hívtuk telefonon anyukámat, ő rögtön öltözött, ült taxiba. Igen ám, de az első sokk után megbeszéltük Édesapámmal, hogy mehetek egyedül is, hisz nem nagy dolog. Hívtuk anyukám telefonon, hogy ne jöjjön, mert nem kell. De a vonat érkezése előtti pár percben csak befutott. :D Aztán megnyugtattuk őt is, így végül egyedül vágtam bele. És mennyire jó volt! Ahogy leszálltam a vonatról, hívtam telefonon az unokatestvéremet, hogy most taxiba üljek, vagy valamelyik buszt fogjam el. De mondta, hogy nincs messze, odaérek gyalog is, elmondta, merre. Aztán a Mátyás szobornál felhívtam ismét, akkor megkaptam a végső instrukciókat. Hamar megtaláltam az Egyetemet. Ott is mindenki rendes, aranyos volt, románul és magyarul is lehetett intézni a dolgokat, szóval a nyelvvel sem volt semmi gond. Hamar végeztem is, hisz kb fél óra múlva már ismét hívtam az unokatesómat, hogy sikerült mindent elintézni. :)
Még volt 3 órám a vonatig, én viszont már annyira fáradt voltam, a táska húzta a vállamat, úgyhogy végül a Mátyás szobor körüli téren választottam ki egy padot, leültem és olvastam. :D

Annyiszor végigmentem az állomás-Egyetem közti hosszú utcán, hogy már tudok egy csomó boltot. Találtam egy fagyiárust, ahol a kedvenc fagyimat adják, csak az itthoni áron kétszer akkorát kapok! És ott van sárgadinnye öntettel is. *.* Naná, hogy azt választottam. :D
Amúgy a román nyelvvel már tegnap akadtak nehézségeim, mert rögtön nem tudok válaszolni. Aztán meg már tudnám, hogy mit kell mondani, de akkor meg túl késő. XD De lesz öt évem, az alatt megtanulom, hisz rá leszek kényszerítve. :D Nem is lehet annál jobban tanulni egy nyelvet, mint napi használat közben, nem igaz? :)  Mire haza kellett jönni már én is egész belejöttem. :D

Tudom, hogy azt mondtam, lesz időzített bejegyzés amíg nem leszek, egynek neki is kezdem, de annyira fáradt voltam, hogy inkább elmentettem, minthogy egy összecsapott posztot mutassak nektek. :S De holnap hozom őt is, ígérem! S annyit elárulok, hogy lekvár lesz a főszerepben. Lehet találgatni, hogy milyen. :D


S végül szeretnék szólni erről a nagyszerű kezdeményezésről is, melynek ötletgazdája Latinka. A nyári ajándékláncról sajnos lemaradtam, de erre már gyorsan jelentkeztem! Ajándékot adsz is, kapsz is! :) Az őszi ajándékláncra Latinkánál lehet jelentkezni, nézzetek át hozzá... és jelentkezzetek! Legyünk minél többen! ;)

Nem ígérem, hogy még jövök ma bejegyzéssel, mert most értem haza tatáméktól, a felesége Anikó, így ma ünnepeltük a névnapját. Hazafele gyorsan beugrottam a közeli kisboltba, és vettem egy üveg acetont,, mert az enyém elfogyott, de sajnos már nem kaptam ebből a márkából, pedig eddig ez az egyedüli, ami bejött nálam (Eszter márkájú). Most Farmec-et kaptam, kíváncsi vagyok, mit tud.
Ha új bejegyzés nem is lesz, megpróbálom kicsit behozni magam: pótolom az elmúlt 3-4 nap blogbejegyzéseit, látom sokat alkottatok. :) Illetve frissítem a Komment Játék oldalát is, mert Nektek köszönhetően ismét összegyűlt egy kupac... vagy inkább sok kupac.^^

Így a végére meg még egy kis személyes. Akik rendszeres olvasóim, már tudják, hogy nincs testvérem, ami nagy fájdalom nekem, úgy is mondhatom, az Achilles-sarkam, hisz mindig elbőgöm magam, ha testvérekről van szó filmben, könyvben, vagy bárhol. Édesanyám ilyenkor azzal vigasztal, hogy ne búsuljak, mert unokatestvérem rengeteg van, akik nem hagynak sosem cserben. Persze, mikor így ki vagyok akadva, ez sem vigasztal, csak olaj a tűzre, mert az unokatestvéreimnek az összesnek van testvére. :D De ami igaz, az igaz, aki eddig azt hitte, neki van a világon a legjobb unokatestvére, az óriásit tévedett, mert az enyémeknél jobb unokatestvérek nem születtek ezen a Földön. ♥ Nagyon szeretem őket!
Zsóka, csak azért eljött koncertre, hogy ne legyek egyedül (épp felvételizés előtti este volt, így a barátaim nagy része már nem is volt itthon), pedig egész nap dolgozott, fáradt volt, s még koncert előtt edzőteremben is voltunk! Magdika elkérte az Eccense kívánságlistámat, majd párat hoz nekem decemberben, mikor Németországéból hazajön, így már nekem is lesz ebből a  csodás márkából. Franciska képes volt riasztani a nagybátyját,. hogy nézze meg az autót, hogy tudjon velem Kolozsvárra jönni (először úgy volt, ő fog autóval elvinni), és beszélt az egyik matekes, Bólyain végzett kollégájával, hogy melyik épületben kell iratkozni, és nem mellékesen telefonos segítséget adni, mikor megérkeztem Kolozsvárra.
És ez csak az elmúlt 2-3 nap, mert az összesről tudnék valami apróságot mesélni, ami az én szememben óriási dolog!

Kellemes estét kívánok nektek!
Bella

5 megjegyzés:

  1. Akkor megvolt sikeresen a beíratkozás. Mégegyszer gratulálok. Eszembe jutott nekem is a sok kolozsvári utazás, szerencsére tőlünk van busz, de azt is úgy untam már a végén... És a sok cipekedés, de azért szép volt, bár engem a szívem hazahúzött mert már akkor együtt voltunk a Párommal. Románul nem tanultam meg, igaz én tiszta magyarok közt voltam:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerencsére sikerült! Köszi szépen! :) Mondjuk kicsit félek, de még senki sem halt bele az egyetemi évekbe. :D S ha a tanáram hisznek benne, hogy sikerülni fog, nekem sincs félnivalóm. :D
      Hát igen, már előre bejelentettem, hogy karácsony előtt ne várjanak haza... akkor meg ugye itthon lesznek az unokatestvéreim, akiket szilveszterkor láttam utoljára, és ha csak lehet, ismét együtt fogunk karácsonyozni, legalábbis én nagyon remélem. Szóval itthon nem nagyon leszek. Csak a hörcsögeimmel nem tudom, mit fogok csinálni. :(
      A román meg... nem fogok krokodil könnyet ejteni, ha én sem tanulok meg normálisan románul. :) Bár tény, azt vallom, ahány nyelvet tudok, annyi ember vagyok. :)

      Törlés
  2. Keresem-keresem a hozzászólásomat a blogodon, de nem találtam meg... Pedig úgy emlékeztem, hogy ide írtam neked egyet. Hogy gratulálok természetesen:)))
    Meg a románnal kapcsolatban. Nekem is sokáig gondot jelentett a szlovák, és jelent még most is, pedig már 8 éve szlovák cégben dolgozom (mondjuk nem segít a dolgon, hogy a párom is magyar:) Nálunk nem volt túl jó a szlovák nyelvoktatás, bár ahogy az unokatesómon észrevettem, ez nem egészen a tanárok hibája. Pedig jó lenne egy nyelvvel többet tudni hibátlanul:) Petivel megeszéltük, hogy a gyerkőc szlovák oviba-suliba fog járni, ha már úgyis a fővárosban fog élni. Lehet az elején hibáztatni fog minket, de szerintem később rájön, hogy csak a jót akartuk neki.
    Egyébként annyira messze van Kolozsvár tőletek? Hol is laksz pontosabban? Nem lesz valami városbemutatós-idegenvezetős poszt?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi három éven keresztül szídtuik a román tanárnőnket, hogy nem tanít semmit... auztán érettségin kiderült, hogy nagyon is sokat tanított! Pedig annak ellkenére, hogy próbáltam tanulni, úgy mentem román írásbelire, hogy alig tudtam egy-két leckét, és pont olyat kaptam, amit még ki sem dolgoztam, nemhogy megtanuljak! Ergo abból éltem, ami órák alatt ragadt rám. És bárki bármit is mond, most már tudom, hogy Sturzu tanárnő (igen, román anyanyelvű,, de világéletében magyar iskolákba tanított, így a nagy részét érti a magyarnak, de nem beszél, mert fél, hogy valamit rosszul mond^^) igenis jól végzi a munkáját, annak ellenére is, hogy mi voltunk az első gimnáziumi évfolyama (azelőtt általánosban tanított, ott egy picit másmilyen a tananyag^^)
      Ó igen, nagyon messze. Gyorsvonattal (nem áll meg csak a nagyobb állomásokon) is 5 és fél óra az út. :) Arról nem is beszélve, hogy még diákjeggyel is borzasztó drága. :(
      Én Csíkszeredában élek. ♥ Kicsi, csendes, alig lehet valamit kapni, de én szeretem. ♥
      Ha van rá igény, akkor tiszta szívesen! Úgy látszik, születőben van egy új sorozat. :)

      Törlés
    2. Anyukám is azt sírja, hogy mekkora hibát vétett, mikor engem is nem írt román oviba. Mindig azt mondja, én ne kövessem el ugyanezt a hibát. Hát, nem is fogom. :) Pedig vannak román anyanyelvű unokatesóim, de egy generációval idősebbek, mint én, országhatárok választanak el, így nem is igazán van, amiről beszéljünk. (Pedig egyikükkel egy napon van a szülinapunk^^) Persze, azért néha írunk egymásnak, és nagyjából tudjuk, mi van velünk, éljen a FaceBook. :)

      Törlés

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből