Mára egy fincsi süti receptet hoztam nektek, melyet akár tortaként is el lehet készíteni, ahogy tettem azt én is.
Az egész úgy kezdődött, hogy közeledett Édesanyám születésnapja. Egy teljes menüt szerettem volna összeállítani, teljes titokban, mégis mekkora lesz majd az öröm, mikor jön haza délután és ott lesz minden előtte elkészítve, neki majd csak el kell fogyasztani. Nagyon sokat agyaltam a menün, rengeteg lementett receptet végig néztem, aztán olyanokat is, amik még nem voltak lementve. Tudtam, hogy valami különlegeset szeretnék, valami olyat, amilyen itthon még nem volt, de mégse legyen túl bonyolult, mert arra már nem lenne időm. Még így is hatalmas nagy bajban voltam, végül, két nappal a szülinap előtt Cleo barátnőm mentett meg, mikor elújságolta, hogy ő a saját szülinapjára egy isteni finom diétás répatortát készített el. Nagyon felcsillant ám a szemem, mert az egyik variáns nálam is a répatorta volt, lévén, ilyet még sosem készítettünk, nem is kóstolta egyikünk sem. Ráadásul Édesanyám cukorbeteg, így én is valami olyat szerettem volna, amiben nincs, vagy csak minimális a cukor. Drága barátnőm volt olyan rendes, rögtön elő is kereste számomra a receptet.
Sajnos itthon már hónapok óta nem találtunk por állagú édesítőszert, de nem csináltam ebből sem problémát, helyettesítettem folyékony testvérével, de csak csínján, mert én azzal mindig megjárom (általában a pár csepp helyett belemegy egy csomó. Pár hete végül a bögre kávémat vagy három fele kellett töltenem és újra feltölteni tejjel, még úgy is borzasztóan édes maradt).
Aztán ugye ott volt a következő, sőt, inkább az első számú probléma: A Krémsajt. Láttam már egy csomó receptben, de mi még sosem használtuk, s mivel olvastam, hogy krémsajttal sokkal finomabb, mint mascarponeval (amit még szintén sosem használtam), eltökéltem, hogy azt fogom beszerezni. Ám már ott bajban voltam, hogy ennek hogy a fenében lehet a román megfelelője. Kerestem én interneten is, de ott csak a tükörfordítást hozta ki. Végül arra vetemedtem, hogy megkerestem, miből is áll a krémsajt, és megállapítottam, hogy ez hasonló a román Făgăraş elnevezésű tejtermékre, ami tehéntúró, tejfölréteggel a tetején. És amit egyébként szintén nem kóstoltam addig, azóta viszont hatalmas nagy kedvenc. :D
Persze, sikerült a receptről is megfeledkezni, így a túróból csak fél adagot szereztem be, amit aztán még némi tejföl hozzáadásával szaporítottam meg, így elég volt a süti tetejére.
No de abba is hagyom a sok szöveget és mutatom a receptet, melynek eredetije itt olvasható.
Hozzávalók:
A tésztához:
½ kg répa
25 dkg (szénhidrát csökkentett) liszt
30 dkg (természetes) édesítő (pl. stevia,xilitol) - vagy ha más nincs, esetleg nem ragaszkodunk a diétás változathoz: cukor
1 dl olaj
1 dl tej
15 dkg darált dió
2 tk sütőpor
4 tojás
vanília aroma
fahéj
Öntet
20 dkg light krémsajt, vagy mascarpone (ha a torta tetejét és közepét is megkennéd, akkor végy dupla adagot - ez maradt nálam ki^^; én a mascarponet még nem próbáltam, de több helyen is olvastam és barátnőm is arról számolt be, hogy a krémsajt nem csak olcsóbb, de krémesebb, finomabb is.)
ízlés szerint édesítőszer
vanília aroma
Elkészíts:
1. A répákat megpucoltam, lereszeltem.
2. A tojások fehérjéből kemény habot vertem, mert félretettem.
3. A sárgákat fehérré kavartam, ebbe jött bele lassan a többi hozzávaló, majd legvégül, óvatosan, hogy nehogy megtörjön, a fehérjékből készített habot is belekevertem.
4. Előkészített (vajazott vagy sütőpapírral bérelt) tepsibe öntjük az összedolgozott masszát, majd 180°-ra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
5. Amíg sül a torta/sütemény elkészítjük a krémet, mely roppant egyszerű. A krémsajtot robotgéppel krémesre keverjük, hozzáadva a vanília aromát és az édesítőszert.
6. Miután megsült a torta, hagyjuk kihűlni, majd csak ezután tegyük a tetejére a krémet. Ha tortának szánjuk, félbe vágva a közepébe is kerülhet a krémből, ha pedig sima délutáni süteménynek, bőven elég a tetejét leönteni, majd kockákra szelni.
7. Ahhoz, hogy jól összeálljon, érdemes minimum fél órát a hűtőben tartani mielőtt tálaljuk.
Én nagyon megijedtem, hogy ez a kevés öntet nem lesz elég és túl száraz lesz a torta, de ez egyáltalán nem lett így. Nagyon finom volt a kettő együtt, pont elég volt az öntet is. :)
Azt még érdekességként elárulom, hogy mikor Édesapám meghallotta, hogy mire készülök, elszörnyedt, hogy ki hallott már olyanról, hogy répát tenni süteménybe, hogy az milyen rossz lehet, és ő köszöni szépen, abból nem kér. Hát nem ő volt a legnagyobb kedvelője a tortának? :D
Mindenkinek ajánlom, nagyon finom kis édesség. ha időtök engedi az Érezd Magad Jól blogot is látogassátok meg, ínycsiklandóbbnál ínycsiklandozóbb receptek egész tárháza.
Szép napot!
Bella
