Személyes | Budapesti élménybeszámoló

Sziasztok!

Akik követik a személyes Instagram profilomat, képes montázs formájában már kaphattak néhány szösszenetet a kirándulásról, ám most ahogy azt már megígértem nektek, hozok szöveges élménybeszámolót is a júniusi négy napos budapesti kiruccanásunkról.

Először is az előzményekről szeretnék pár szót ejteni. Tudniillik ez egy jutalomkirándulás volt. Idén két szakkollista társammal részt vettünk a helyi Tudományos Diákköri Konferencián, melyet a saját szekciónkban meg is nyertünk, ezért utazhattunk (négy másik nyertessel a többi szekcióból + a HÖK három képviselőjével) Budapestre.

Gondolhatjátok, mennyire megörültem, mikor május elején felhívott Előd, a Sapientia EMTE csíkszeredai HÖK-jének elnöke, hogy lenne egy ilyen kirándulás és jó lenne közös időpontot találni. Utoljára még 2008-ban voltam Budapesten, akkor is csak pár órácskára. Ráadásul Cinccel is tavaly augusztus óta nem találkoztunk, így teljesen fel voltam dobódva. :) Annak ellenére, hogy 10 ember kellett összeegyeztesse az időpontot, meglepően hamar sikerrel jártunk, így hamar kiderült, hogy június 17-21 között fogunk kint lenni.

Már az indulásunk is kalandosra sikeredett, mivel pár nappal előtte kiderült, hogy mégis kedden éjjel fogunk indulni a szerda helyett, így viszont volt, aki indulás előtt fél órával kapott észbe, hogy csomagolni kéne. ^^ Szerencsére nem volt gond, mindenki időben megérkezett. A személyit sem felejtette senki otthon (én többször is késztetést éreztem, hogy leellenőrizzem, nálam van-e, holott biztos voltam benne, hogy eltettem; mikor esettanulmányi versenyt szervezünk, minden évben megesik, hogy egy csapat azért nem tud végül részt venni a versenyen, mert valakit a határnál visszafordítanak személyi vagy útlevél hiányában).

Az utazás kényelmes lett volna, hisz hálókocsis vagonokban utaztunk (és a párna nagyon kényelmes volt!), ha nem a középső részen kapok helyet. Nem tudom, kink mennyire ismerős a vonatok hálókocsis része. Én bevallom, most először utaztam így. Azt kell tudni, hogy egy fülkében hat hely van. A lenti kettő, fölötte még kettő, és legfelül, jóformán 30-45 cm-el a vagon plafonja alatt még kettő. Oké, valahogy felmásztam a helyemre (így utólag viszont nem tudnék rá válaszolni, hogy hogyan sikerült), viszont ahogy ez megtörtént, szépen hozzá is lapultam a falhoz, és kapaszkodó-üzemmódba kapcsoltam. Igen, jól gondoljátok: tériszony. :) Ahhoz elég durva verzió, hogy egész úton attól rettegjek, hogy le fogok zuhanni, ráadásul fekve még a vonat is nagyon rázott, pedig éppen azért szeretek annyira vonatozni, mert a busszal vagy autóval ellentétben sosem vagyok rosszul rajta - jelentem, ezt is kipipálhattam: első rosszullét vonatozástól. Így nem sokat sikerült pihenni a 14 órás út során. Mire el tudtam volna kicsit aludni, jött a kalauz, hogy mindjárt itt vannak a rendőrök, szereljük elő a személyiket. Úgyhogy én viszonylag fáradtan érkeztem meg szerda reggel a Keletihez.

Még ott megvásároltuk a bérleteket és a Múzeumok Éjszakájára a karszalagokat, aztán jött is metrózás-villamosozás, míg el nem értünk a szállásunkra, a Corvin Pláza melletti Prater Residenccere.  6-és 4 személyes apartmanokban voltunk elszállásolva. Lepakoltunk, zuhanyoztunk (ugye ti sem lepődtök meg azon, hogy a fiúk hamarabb készen voltak, mint a lányok?^^), aztán már meg is rohamoztuk a Corvinban lévő CBA-t, hogy bevásároljunk a négy napra. Annyi mindent vettünk, hogy végül új számlát is kellett nyitni, mert a másikba már nem lehetett új terméket behúzni. :D

 

Karszalagok a Múzeumok Éjszakára | Csoportkép a CBA-ban | Tényleg hosszú volt az a szalag ^^ | A lift. Hiperszuper-érintőtáblás, éppen csak türelmed legyen, míg végre érzékeli. Rajtam kívül szinte mindenki másnak sikerült hívni, nekem viszont a földszintről, hatodikról (ahol mi voltunk) szinte soha nem sikerült. Én rendszerint lépcsőztem, ha egyedül voltam. :D

A szerda további részében szabad program volt. Mi nem tétlenkedtünk. Sacival, Rékával (akikkel együtt írtuk meg a TDK dolgozatot is) és Gellivel vettük nyakunkba a várost. Szinte szó szerint is, mert legyalogoltuk a lábunkat is. :D Villamosoztunk a Gellért Szállóig, onnan viszont végig gyalogoltunk. El a Budai Várig, ott szerintem töltöttünk másfél órát is, ha nem többet. De egyszerűen imádom azt a helyet! :) Onnan aztán átmentünk a pesti oldalra. A lányok mindenképpen fagyizni akartak, de egyik sem tetszett nekik, végül be is kavarodtunk a kis utcácskákba, így mire kibogoztuk, hogy hol vagyunk, és hol találnánk magunknak megfelelő buszt/villamost, már rájöttünk, hogy szinte "otthon" is vagyunk, így nem volt értelme már tömegközlekedni. Gondolhatjátok, hogy nem volt kilométerhiányunk, mire este ágyba bújtunk. :D

Ám ne higgyétek, hogy ilyen hamar véget is ért a nap! Este megbeszéltük, hogy a csapat együtt ül ki valahova. Egy sörözőbe foglaltunk még előzőleg helyet, itt kézműves sörök közül válogathattunk. A hely a Pepin nevet viseli. Én szilvás sört rendeltem, azt hittem, nem nagyon fog érződni rajta a szilva, de kellemeset csalódtam, nekem nagyon ízlett, s ahogy észrevettem, így voltak ezzel a többiek is. Nagyon kis hangulatos volt, ahogy kint az utcán ültünk, sörözgettünk, mindenkinek ajánlom a helyet. :)

A nap számunkra (Saci, Réka, Gelli és én) végül nálunk az apartmanban ért véget, bor, kóla, zene és kártya társaságában. :)

Csütörtökön a BME hallgatói önkormányzatánál tettünk látogatást. Villámlátogatás a HÖK irodára, az egyetemre, illetve az egyik laborra terjedt ki. Életemben először bántam meg igazán, hogy annak idején matek mellett döntöttem, és nem maradtam mérnökin - ahova amúgy is felvettek. Félre ne értsetek, nem a laboratóriumok látványa tett rám ekkora hatást, van itt még más is. ^^

 

Azért maradjunk annyiban, hogy a BME Aulája nem a mi Nagy Aulánkkal talál. ^^ | Azt is megtudtuk, hogy az egyetem előtti négy női szobor mindegyike melyik tudományágat jelképezi | Fotózkodtunk a "Sóhajok hídja" alatt is | A söröcskés kép a kakukktojás, az még előző este készült a Pepin előtt | Megnéztük, a BME Nobel-díjasainak és olimpikonjainak listáját is. Megállapítottuk, hogy Cseh Laci még hiányzik róla. :) | Természetesen, az ismerkedés folytatódott az egyetem épületeinek meglátogatása után is.

A BME után a Citadellát vettük célba. Egyszerűen gyönyörű onnan a kilátás! Bár nem mondom, tériszonyosként nem nagyon bámészkodtam a korlátok közeléből, s akkor is görcsösen kapaszkodtam, vigyázva, hogy még véletlenül se nézzek lefele. :D (Azért kétszer megkísértettem az ördögöt - nem volt valami jó érzés, de legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam leküzdeni a félelmet, még ha végül nem is jártam sikerrel^^).

 

A jobb alsó sarokban lévő képen azért látszik, hogy tisztes távolságot tartok a korláttól. :)

Késő délutánra értünk csak haza, így végül megegyeztünk abban, hogy már nem megyünk WestEndbe (lehet egy tippetek, hogy tízünk közül ki hangoztatta a legjobban, hogy WestEndbe akar menni^^). Ebéd (vagy inkább estebéd) után ismét felkerekedtünk. Ezúttal, hogy megtaláljuk Tibi atya Fröccskocsmáját. Az útbaigazítás jó volt, ám mégis a vele szemben lévő Fröccsteraszra lyukadtunk ki, ott meg egy sör után úgy döntöttünk, inkább másik helyet nézünk. Még egy ideig bolyongtunk a környéken (pechünkre pont a Fröccskocsmával ellentétes irányban^^), a fiúk kebaboztak (vagy valami nagyon hasonló, ami pita vagy valami ilyesmi - én egyáltalán nem vagyok képben a török gyorskaják világával), aztán ismét bor-kóla-ropi társaságában kötöttünk ki nálunk, ezúttal három személy kivételével mindenki ott volt. Nagyon jól szórakoztunk, mi sem bizonyítja jobban, mint hajnali négyig fent voltunk, akkor is csak azért döntöttünk az alvás mellett, mert pár óra múlva ismét program volt. :D

Péntek délelőtt ismét egy HÖK-öt látogattunk meg. Ezúttal az EMTE BTK karáét. Nagyon élveztük a találkozót, jó kis tapasztalatcsere volt ez (ahogy a csütörtöki is). Meséltek a gólyatáborról is. Hát halljátok, nálunk talán az egész egyetemen nincs annyi diák összesen, mint ott egy gólyatáborban. :D Azért jó volt látni, hogy milyen egy nagyobb egyetemen egy ilyen rendezvény, összehasonlítani a mi kisebb volumenű táborunkkal. Ahogy előző nap a BME vegyészmérnöki karánál, úgy itt is megbeszéltük, hogy melyik HÖK hogyan épül fel, melyek a főbb rendezvényeik, ezeket hogyan hozzák létre. Tényleg tartalmas volt mindkét találkozó - no meg jó hangulatban telt! :) Természetesen, a közös sörözés sem maradt el. Nagyon finom cider van náluk! :) Ami mondjuk nem sör, de nézzétek el nekem ezt a szóbotlást. Nagyon kellemesen eldumálgattuk az időt, természetesen, anekdoták is előkerültek. Észre sem vettük és már délutánra járt az idő. Még egy forgatásba is besegítettünk statisztaként, gondolhatjátok, hogy így pénteken sem lett semmi a WestEnd letámadásából.  

Viszont! Ismét felkerekedtünk Fröccskocsmát keresni, ezúttal már sikerrel is jártunk. De előtte még gyönyörködtünk a Hősök terében, körbejártuk Vajdahunyad várát. Végre ez is sikerült, mert az eredetit sosem tudtam még sem körbejárni, sem belülről megcsodáljam (mindig annyira szerencsés időpontban jártam ott, mikor épp filmet forgattak.) Aztán az estét a rakparton fagyoskodva gyönyörködve töltöttük. :) 

Szombatra sok-sok múzeum volt betervezve. De előtte még kora reggel végre beütemeztük a WestEndet is. Természetesen, rögtön kiszúrtam a Naillandet - Réka barátnőm legnagyobb szerencsétlenségére, ugyanis kerek 30 percet töltöttem el a pult körül körözve, hogy mégis milyen szépségek jöjjenek velem haza. Rékának ez maga volt a rémálom, nekem viszont villámgyorsan eltelt ez a kis idő. Természetesen, jó barátnőhöz híven, felajánlotta az egyik kisujját, hogy lakkot próbáljak rajta. :) Ezúton is köszönöm! :* Egy fanshopp-ot is kiszúrtam, benne sok-sok gyönyörűséges Bayern relikviával. Ki is néztem magamnak, hogy mit veszek meg, mikor visszafele benézek - gondolhatjátok, hogy visszafele már nem ott jöttünk, így Bayernes cuccok nélkül tértem haza. :( Azóta is ez a nagy szívfájdalmam. Azzal vigasztalom magam, hogy legközelebb már célirányosan ott fogok kezdeni, aztán jól bevásárolok Bayernes bögréből és sálból. A WestEndes villámlátogatásról nem készült fotó, mert csak rövid időt, kb másfél órát töltöttünk ott (bár relatív, hogy ez kinek rövid és kinek nem - nekem, székely lánynak, kinek nincs közelében ekkora bevásárlóközpont, kevés idő ahhoz, hogy mindent jól körbejárjak, aki gyakran megfordulhat ott és tudja már hogy mi-hol-merre, valószínűleg soknak tűnhet).

Még déli tizenkét óra előtt visszaértünk a szállásra, így gyors tízórai után már indulhattunk is múzeumnézőbe. Itt is kisebb csapatokra bomlottunk, aszerint, hogy ki hova szeretne eljutni. Mi páran előbb a Magyar Természettudományi Múzeumba látogattunk el. Én nagyon élveztem! Az egyetlen gond az volt, hogy ekkorra már olyan mértékben voltam fáradt (hiába, hogy még viszonylag korán volt, az előző napok megtették a hatásukat) és fájt a lábam, hogy nem volt sok türelmem nézelődni. :/ Viszont az ásványi köves kiállítás még ennek ellenére is nagyon tetszett. Azt hiszem, az is volt a kedvencem. De nagyon tetszett még az is, ahogy a kitömött állatok el voltak rendezve, tényleg nagyon élethű volt, mintha az erdő/láp/rét egy-egy kis szeletkéje lett volna. Eleinte még néztem is, hogy a vizet vajon hogy oldják meg, csak nem pár naponta cserélik, aztán nagy sokára feltúnt, hogy bizony az is mű, csak túl jól sikerült - és ezt most a lehető legpozitívabb értelembe vegyétek. A három ősember meg valami hihetetlenül élethűre sikeredett. Komolyan mondom! Már azt várná az ember lánya, hogy most fog megragadni, vállára vetni, aztán a barlangjába cipelni. Mindenképpen ajánlom, hogy keressétek fel a múzeumot, ha még nem voltatok ott. 

 

A jobb alsó sarokban a kedvenc ásványom, a dioptáz, illetve a másik nagyon kedveltből, a pirit csúcsából is látszik egy kicsi a kép alján.
Ezeket a képeket egytől egyig Előd készítette.

Sokan tudjátok rólam, hogy hatalmas foci-drukker vagyok. Viszont igazi stadionban még sosem jártam, így természetesen nem is volt kérdés, hogy a fiúkkal tartok a Grupama Arénába! Sajnos, kicsi benéztük az időt, így nem tudtunk bemenni, viszont kintről is hatalmas élmény volt. Természetesen, a fotók sem maradtak el. ^^ Azért remélem, majd egyszer sikerül megnézni belülről is, neadj' Isten még meccset is nézhetek a lelátóról. :3

 

Képek még mindig Elődtől. :)

A Grupama Aréna után az Iparművészeti Múzeum volt a következő állomásunk. Itt két kiállítást is láttunk. Mindkettő nagyon tetszett. Hihetetlen, hogy azok a tárgyak, fegyverek, edények, bútorok, ruhák, szőnyegek már több száz (néhányuk ezer) évesek, használva voltak, és mégis még mai napig léteznek!

 

Gyönyörű belülről ez az épület. engem teljesen elvarázsolt! Képeket még mindig Előd készítette. 

Az Iparművészeti Múzeum után haza mentünk ebédelni. Nekem itt véget is ért a Múzeumok Éjszakája (a többiek délután-este is voltak), mert végre sikerült összehozni egy találkozót Csengével és Cinccel. Mivel egész héten nem sikerült találkoznunk, mert valamelyikünknek mindig utolsó pillanatban jött valami közben, szombatra már eléggé ki voltam akadva, pláne, mikor délelőtt, útban a Természettudományi Múzeumhoz, Előd és köztem a következő rövid, de annál fájdalmasabb párbeszéd zajlott le:

E: Sikerül találkozni a barátaiddal? 

B: Még mindig nem. 

E: Szerintem már nem is fogsz.

Majdnem ott bőgtem el magam, annyira szarul esett, pedig tudom, hogy Elődnek nem állt szándékában megbántani. Szerintem nem is tételezte fel, hogy nekem ez a megjegyzése mennyire rosszul fog esni. Egész délelőtt aztán alig lehetett hallani az amúgy hatalmas számat. Viszont délután már nagy vigyorogva mentem le a fiúk apartmanjába, hogy akkor én most kimaradok a további múzeum látogatásból, mert végre összejött a találkozó. 

Természetesen, nem is én lennék, ha nem bocsonylítottam volna egy egészen picikét a helyzeten. Ugyanis  a nagy örömködésben elfelejtettem, hogy Cinccel a Corvin Mozit beszéltük meg, nem a Corvin Plázát, így Csengével épp a plázában lévő KFCben ücsörögtünk, mikor Cinc kérdezte, hogy hol vagyunk. Először nem is esett le, hogy miért kérdez vissza, hogy melyik KFC-ben, aztán miért írja, hogy "Á, a plázában". Így viszont sikeresen meg is kerültük egymást, szegénykém nagy bőrőnddel felmozgólépcsőzött a KFC-be, miközben mi a másik bejáratnál, lent vártunk rá. :D A bonyodalmak ellenére véééégre sikerült találkozni, aztán a délután további felét már velük is töltöttem, ami borzasztó gyorsan elszaladt. :( De voltunk Starbucksban. Tudom-tudom, számotokra az sem nagy kunszt, de én most voltam életemben először ott. És ki is rendeltem magam. Rögtön egy frappucinot rendeltem, holott meg voltam amúgy is fagyva. :) A Sturbucks után viszont már siethettünk is vissza a szállásra, hogy elvegyük Cinc bőröndjét és megkezdődött a nagy roham az állomásra. Félő volt, hogy lekési a vonatot, de végül még pár percet várakozni is kellett.  Nagyon jól esett, mikor Csnege megjegyezte, hogy egyáltalán nem látszik, hogy Cinccel csak most találkoztunk egymással másodszor, mert olyanok vagyunk, mint kik ezer éve ismerik egymást, persze, tudja, hogy naponta beszélünk, de az mégis más, mint élőben találkozni valakivel. Mikor elmeséltem Cintónak, ő is mosolygott.

 Miután Csnege is felszállt a haza vezető vonatra, egyedül kellett visszatalálnom a szállásig. Szerencsére a lányok többször is elmagyarázták az útvonalat, én meg mást sem csináltam magamban, mint azt mantráztam. :D Jelentem, nem tévedtem el, nem loptak el és sikeresen hazakeveredtem. ^^ Ahogy az várható volt, szinte senki nem volt otthon, gondoltam, kihasználják az utolsó budapesti estét.

Hát én is ezt tettem (jelzem, itt már este tíz, de inkább tizenegy környékén járhatott az idő^^). Egyik kedves volt osztálytársam is pont Budapesten volt, így éppen csipegettem valamit, aztán már ismét villamoson ültem. Nagyon jó volt Palival találkozni, mikor itthon van, valahogy sosem jön össze. Hihetetlen, hogy mindkettőnknek Budapestre kell utaznia ahhoz, hogy végre összefussunk. ^^ Valamivel egy után indultam haza, ők meg indultak az állomásra, hogy visszautazzanak Szegedre.

A csomagolást vasárnap reggelre hagytam. Már meg sem lepődtem, mikor alig fértem vissza a bőrönömbe - pedig a körömlakkokon kívül nem igazán vásároltam mást. 10 óra környékén érkezett meg a szállásunkra Cinc és a barátja, Robi. Én nagyon örültem, hogy végre megismerhetem őt is, mivel (érthető okokból) sokat hallottam már róla. Nagyon jól telt a délelőttöm is. Ismét voltunk WestEndben. Sajnos az éttermeken kívül semmi sem volt nyítva (üzenem annak, ki kitalálta a vasárnapi zárvatratást, hogy a turisták köszönik szépen, megtartják maguknak a pénzt, amit amúgy vasárnap költöttek voln el... - természetesen, sokkal cifrábbak fordultak meg a fejemben, mikor rájöttem, hogy vasárnap van és ezért nincsenek nyitva a boltok még délelőtt sem. :(). A WestEnd tetején sokat bóklásztunk, élveztük a napsütést, nagyokat beszélgettünk és nevettünk, aztán fotózkodtunk is. :) Végül pedig visszaindultunk a szállásra, hogy rövid búcsúzkodás után haza induljunk.

Visszafele is hálókocsis jegyünk volt. De ezúttal szerencsére kaptam lenti helyet, mert a fiúk voltak oylan rendesek és vállalták, hogy felmásznak. :) Így most már jól aludtam, bár azt nem állítanám, hogy sokat. :D Szinte végig kártyáztunk, nem sokkal Kolozsvár előtt feküdtünk le aludni, mikor felébredtünk és az ágyneműt is összeszedtük, ha jól emlékszem, már el is hagytuk Gyergyószentmiklóst, ami amúgy kicsivel több, mint egy órára van gyorsvonattal Csíkszeredától. :)

Bár két hét telt már el, még mindig olyan, mintha csak a tegnap lettünk volna ott. :) Hiányzik a város pezsgése (bár hosszútávon kizárt, hogy el tudjam viselni, gyereket meg pláne nem nevelnék egy ilyen nagyvárosban), a gyönyörű helyek, a rakpart, de legjobban az a kis  társaság, akikkel azt a pár napot eltöltöttem. :)

A kiránduláson viselt manikűrömet itt tudjátok megnézni.

Ti hogy viszonyultok Budapesthez?

Szépe napot!

Bella

Ui: Ha van rá igény, hozok egy rövid élménybeszámolót a Tudományos Diákköri Konferenciáról is. :) Mi volt a témánk (érdekes volt, de tényleg), hogyan zajlik felénk egy ilyen rendezvény, no meg képek a döntőről.