Ez a lélegzetelállítóan izgalmas és fordulatos regény nemcsak tudományos-fantasztikus tanmese, szatírikus pamflet, hanem egy mélyen humanista író aggódó töprengése az emberiség jövőjéről.
Spoilert tartalmazhat!
Nem mindig szerettem ezt a könyvet. Sőt. Az eleje kicsit vontatott volt, aztán kicsit felgyorsult, de a közepe fele, miután a delfinek megtanultak beszélni, túl sok lett a politizálás. Már értem, hogy miért szereti a biosz tanárom. Bár minden bizonnyal, nem csak ezért, azért van egy csomó érdekes dolog benne. Ha éppen nem politikáról szólt, viszonylag érdekes volt. A delfineknek nagyon jó megállapításaik voltak, jó társadalom-kritikaként is felfogható. Az utolsó 2 fejezet valóban bővelkedik akciódús jelenetekben. bevallom őszintén, én sajnáltam Daisyt. Valahogy szimpibb lett, mint Bi.
Nekem kicsit befejezetlennek tűnik, jó, tudom, hogy sokan szoktak így befejezni a műveiket, meg abból a szempontból jó is, hogy az olvasó saját maga gondolhatja tovább majd a történés fonalát... de akkor is, egy epilógust még szívesen elolvastam volna. ^^
Minden összevetve, jó könyv! (: De azért remélem, a másik két könyvével jobban haladok majd.
7/10