Mától viszont a sulis programok voltak, csupa érdekesebbnél érdekesebb dolog. A gond csak az volt, hogy nagyjából egy időben futott az egész.
Mi az irodalmi kávéházban vettünk részt, hiszen annak szervezésében mi is részt vettünk.
Volt tea meg kávé, sok-sok diák, meghívott író, zene meg jó hangulat. (:
Azzal kezdtük, hogy írtunk egy közös dadaista verset. ^^ Mindenki felírt egy darab cetlire egy szót. Random, ami épp eszébe jutott. Aztán beletettük egy sapkába, és húztunk. A húzás sorrendjébe felkerültek a szavak a táblára. Aztán közösen eldöntöttük, hova kerüljenek az írásjelek. Íme a versünk:
KÁVÉHÁZBAN
Fulladozva húsvét töltök. Születésnap-illatok. Cipőfűző, tárcsafék? Róka. Cukorköltő: bogár? Bőrtáska, mokkás: teázunk! Kortyolgat. Citromos gyertya. Szürcsöl? Megrendíthetetlen táncol szivárvány. Pumpálja szalvéta a kávéházban, őőő... ujj ad! Száll illat, ábrándozó... Éppen azért, mivel álom alvó kockacukor, forró kávé? Csillag bajusz, embargó mámoros, kellemes töklámpás! Majomkenyérfa; gyertyafényes? Mozdul narancsillat! Cukor, zöld süti, hogy merre fekvésbe fogyatékosság? Inkognitóban álom. Akármilyen. Hogy troll kancsó?! Szivarfüst. Kavargatom. Ablak - gyertya ez, kellemes! Sütemény kuncogott. Cigarettafüst?!
Aztán volt zene, szabad asszociáció: rajz vagy próza. Én rajzoltam. ^^
Aztán a második órában megérkezett Hertza Mikola író. Vele Örkényről beszéltünk, egyperceseket olvastunk fel. Illetve ő olvasott fel, meg a magyar tanárnőm. (: Olvastunk a Hertza Mikola egyperceseiből is. Nagyon tetszettek, csak ajánlani tudom mindenkinek! (: Az író blogját itt érhetitek el!
Kellemes olvasást!
Isa
