Sziasztok!
Pár hónapja érzem a késztetést, hogy egy személyesebb hangvételű sorozatot indítsak, azon is gondolkoztam, hogy csatlakozok a VKP csapatához. Végül két hete, a legutóbbi forduló után írtam Szilvinek, a kezdeményezés kitalálójának.
Rögtön egy viszonylag nehéz témával indítok, ennek ellenére rövidke bejegyzés lesz.
Hogy miért lesz rövid? Roppant egyszerű: nincs példaképem. Vannak olyan emberek, akikre ezen vagy azon tulajdonságai miatt felnézek, de nincs egy olyan személy, akire azt mondanám: igen, ez aztán a követendő példa, ilyen ember akarok én is lenni.
Úgy gondoltam, hogy ne sikerüljön ilyen megúszósra ez a bejegyzés, felsorolok néhány embert, akikre felnézek.
Az első ilyen ember az édesanyám. Ő egy nagyon erős és kitartó asszony, aki nem ismer lehetetlent. Sok mindenben nem szeretnék rá hasonlítani (ennek ellenére egyre több olyan idegesítő apróságot ismerek fel magamon, amit tudat alatt tőle tanultam el), de ez pont egy olyan tulajdonsága, amiben egyszer szeretnék olyan lenni, mit ő.
A másik személy, akit nagyon sokra tartok az az egyik unokatestvérem. Ő egy nehéz időszakban, szinte még gyermekként, egy kisgyermekkel és új háztartással tudta egyben tartani a testvéreit, s bár már mindenki felnőtt és ki-ki saját életét éli, még mindig mindenkinek ő egy menedék, ahova bármikor haza lehet térni. De nem csak a testvérei számára, ha hozzá megyek, én is haza megyek. Remélem, egyszer az én otthonom is olyan hely lehet az unokahúgaimnak/öcséimnek, keresztgyermekeimnek, ahova bármilyen problémával jöhetnek majd.
Tőlem most ennyi lett volna, de nézzétek meg a többiek bejegyzéseit is a témában.
Ha érdekel titeket is a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kezdeményezés, itt bővebben is olvashattok róla.
Ti hogy álltok a példaképekkel?
