 |
| Október 3-án, reggel iskolába menet fotóztam le. Annyira szép volt, ahogy a sötét felhők közül a nap rásütött a templom tornyára. :) |
Sziasztok!
Bár már javában benne vagyunk a novemberben, csak most jutott kis időm, hogy megírjam a múlt hónap történéseit
Vannak a csángó gyerekeknek összeállított szöveggyűjtemények. Nálunk is van néhány belőle a háznál. Sajnos az elmúlt évek alatt néhány példányerősen megrongálódott, a lapok kiszakadtak, legtöbb kiszakadt lap pedig el is tűnt. Még október elején hozzáláttam a szöveggyűjtemények átnézésének és meg is ragasztottam a könyveket, aztán felírtam a hiányzó oldalakat egy lapra, és mikor hónap végén otthon jártam, beszkenneltem, majd kinyomtattam a hiányzó oldalakat, visszaérve Csík faluba pedig beragasztottam őket. Nem lett olyan, mint új korukban, de legalább már megvan a könyvek mindegyik oldala. :)
Szeptember végén hatalmas esőzések voltak. Az udvarunk két nap után hatalmas volt a víz, mert semerre nem tudott elfolyni. A legrosszabb az volt, hogy nem lehetett el sem vezetni, csak gyűlt, gyűlt és gyűlt. Mindenfélét próbáltunk letenni híd gyanánt, de a végén már az óvodásokat kézben kellett ki-behordani az utca és a ház között.
A lenti kép az utolsó napsütéses nap reggelén készült, mielőtt a második adag esős hét is elkezdődött volna.
Hónap elején kaptunk egy adag tűzifát. Meglepetésként ért, hiszen csak az volt megbeszélve, hogy majd valamikor hoznak, erre másnap reggel a lenti kép fogadott minket. Hát így lett nekünk tűzifát termő udvarunk. :)
Szülinapoztunk is, a képeslapot Emese készítette. Sikerült meglepni a leányzót, semmit nem sejtett belőle. :) Azóta is nagy becsben őrzi, büszkén mutatta, mikor múlt héten nála jártunk. :)
 |
| Az üres helyre természetesen a csoporttársak és a két tanító néni aláírása került. :) |
Tenyér-levelekkel díszítettük ki az előszoba ablakait, ahol a gyerekek is bejárnak a terembe. Születtek egész érdekes színkombinációs és formájú levelek is.
Az október közepe igen sok változást hozott az életünkben. megtudtuk, hogy új tanító néni érkezik. Eddig csak én voltam tanító, Emese önkéntes és azért küldték Csík faluba, hogy ne legyek egyedül. Az új tanító néni október 12-én érkezett hozzánk, ekkor csak egy napra, hogy megnézze a helyet, kicsit ismerkedjen velünk és a gyermekekkel.
Ugyanezen a napon kútásók is érkeztek hozzánk. Már egy éve nem volt víz nálunk, az előző tanítók a szomszédoktól hordták a vizet, ahelyett, hogy kitakaríttatták volna a kutat. Sajnos a hidrofort nem üzemelték be, így hiába lett tiszta víz a kútba, használni egyelőre még nem tudtuk.
Október 14-án módszertani napot tartottunk, ami annyit tesz, hogy a három közeli falu: Dumbravén, Külsőrekecsin és Csík falu tanárai összegyűlnek egy kis beszélgetésre, tapasztalat-cserére. Az első ilyen alkalmat Dumbravénben tartottuk meg. Nagyon jó hangulatban telt, sok új dolgot tanultam, amit azóta is próbálok bevezetni én is a saját tanóráimon.
A módszertani nap után sem pihentünk, ugyanis másnap, október 15-én került megrendezésre a VI. Szályka Rózsa Balladaéneklő Találkozó, ahova én három leányzómat vittem el. Mindhárman nagyon ügyesek voltak, én annyira büszke voltam rájuk! Majdnem elsírtam magam, mikor a zsűri értékelte őket. A nyolcadikos lánykám, Julianna (A lenti képen jobb szélső), még külön díjban is részesült, így jövő nyáron egy családtagjával egyetemben részt vehet a Jászberényben megrendezendő Csángó Fesztiválon.
A Balladaéneklő Találkozóról még több képet itt tekinthettek meg.
A Balladaéneklő Találkozó másnapján, vasárnap érkezett meg Evelin tanító néni, immár véglegesen, így a hónap további fele a beilleszkedésről, ismerkedésről szólt.
Hónap végén részt vettünk a helyi általános iskola őszi projektjében is, ahol őszi kézműves dolgokat kellett készítsenek a gyerekek, illetve verseket, mondókákat, énekeket tanultak. Én csak felkészíteni tudtam őket, mert a projekt napján sajnos már nem voltam Csík faluban, pár napra sikerült haza utaznom Csíkszeredára. Viszont a projekt nagyon jól sikerült, nagy sikert aratott a magyar tanító nénik foglalkozása a szülők és gyerekek körében is, ráadásul a gyerkőceim ügyesen is szavalták el a versikét, amit előzőleg megtanultunk.
A projekt utáni napon magyarországi vendégeket is fogadtunk, ahol legnagyobb sajnálatomra én szintén nem voltam jelen. Viszont a gyerkőcök nagyon sok mindenben segítetek az előkészületek során, két felsős elment a tanítónénikkel Bákóba bevásárolni, aztán nem is mentek haza, hanem segítettek takarítani, szendvicseket készíteni és készülődni a vendégek érkezéséig. Aztán a gyerekek énekeltek is, többek között az előző hétvégén a Balladaéneklő Találkozón elénekelt két balladát is. Szóval a lényeg, hogy nagyon jól sikerült a nap, nagyon sajnálom, hogy én csak az elbeszélések révén lehettem részese.
Hónap végén, mielőtt haza utaztam volna, Misi átjött és megoldotta a hidrofor-kút problémát is, így lett végre vizünk is.
Valószínűleg jó sok mindent sikerült kihagynom az összefoglalóból, szeretném ezt folyamatosan írni, nem csak hónap végén (avagy következő hónap közepén) visszaemlékezésekből összeállítani, de nem hiszem, hogy sikerül ezt bevezetnem, mert egyszerűen nem jut rá időm. Azért remélem, nem fog kimaradni egy havi beszámoló sem, illetve azt is, hogy nem untatlak vele Benneteket.
Szép napot!
Bella
