Irodalom | Pünkösdi vers - Juhászné Bérces Anikó: Erdély 2010

A tegnap estém és ma reggelem kicsit sírósra sikeredett. Eddigi 20 évem alatt az ezvolt az első év, hogy nem vettem részt a Csíksomlyói Pünkösdi Búcsún. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire meg fog viselni, egész nap nem volt túl jó hangulatom, de csak este értettem mg igazán, miért vagyok olyan morcos egész nap. Mikor megpillantottam a Nyeregben készült képeket, videókat, bizony elsírtam magam. Nem hiszem, hogy az olvasóim közül bárki megérti ezt az érzést, legfeljebb az, aki már életében legalább egyszer elzarándokolt Csíksomlyóra. Én ott nőttem fel, ezt nevelték belém, ahogy a környező települések összes gyermekébe. Tegnap azzal a gondolattal aludtam végül el, hogy ez az idei volt az utolsó év, hogy nem veszek részt a Búcsún, remélem, ez így is lesz.

Ma a FaceBook-on egy nagyon szép verset találtam, muszáj megosztanom veletek is.

A fotót Daday Emese barátnőm készítette, a 2012-es Pünkösdi Búcsún

Juhászné Bérces Anikó

Erdély 2010

Virágbontó május újra itt van végre, 

Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe. 

Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve, 

Több százezer magyart Pünkösd ünnepére. 

Száguldó az idő, az út futószalag, 

Gödrös hátán kocsink zötykölődve halad. 

Lenyűgöz a látvány a látóhatáron, 

Amikor a hegyek vonulatát látom. 

Csodás Királyhágó fenséges magasa, 

megfáradt lelkemet emeli magasra. 

Sas szeretnék lenni, szárnyalni végtelen, 

Hogy a messzeséget felülről kémleljem. 

Távolból integet Torda hasadéka, 

Látogass meg, nemzet kicsi maradéka. 

Zúgó Maros vize messzire elkísér, 

Kanyargó medrében velünk versenyre kél. 

Zöld remény vetések minden árnyalata 

A viruló tájat csíkosra szabdalta. 

Székelyföld kenyerét a föld itt neveli, 

A Csíki-medencét Hargita öleli. 

Fekete földjének szorgos munkálója 

Keze nyomán kikel és nő a pityóka. 

Mosolyog már a Nap, s a virágzó rétek 

Százszínű pompával üdvözölnek téged. 

Ezer jázmin csillag, bódító orgonák 

Juttatják eszembe édesapám dalát. 

Kárpátok gyöngyszeme a mesés Hargita 

Fenyvese suttogja, ami e föld titka. 

Büszke székely népét nem töri meg semmi, 

S mert a hite erős, nem győzi le senki. 

Feltűnik Somlyó-hegy, megkondul a harang, 

Nincs senki szívében ilyenkor már harag. 

Bár nemzetünk fáját vad vihar szétvágta, 

Gyökere ép maradt, és nő új hajtása.

Barátnőm tavaly készül fotóit megnézhetitek ebben a bejegyzésben.

Kellemes vasárnapot kívánok+
Bella