Személyes | Életjel

Már napok óta gondolkodom, hogy írnom kéne, jelezni valahogy, hogy minden oké velem. De a helyzet az, hogy nagyon nem oké semmi. Semmi. Szétestem, depressziós vagyok, elment az életkedvem, utálom magam, a környezetemet, mindent és mindenkit, és ezen a tegnapi, életem legszörnyűbb esküvője csak rontott, jó sokat.
Azt vártam ettől a naptól, hogy kicsit életet önt belém, hogy felvidulok, hogy sikerül 24 órára (mert pontosan ennyi ideig voltam talpon) felfüggeszteni a problémákat. Pár órácskáig sikerült is, aztán pedig olyan mértékben romlott meg minden, hogy arra nincsenek is szavak.
Amúgy félreértés ne essék, nem az ifjú pár hibája, sőt, szerintem ők nem is észlelték a gondot. Gyönyörű esküvőjük volt, irigylem is a sógorasszonyom, hogy olyan esküvője volt, amilyenre minden lány álmodik, hogy az unokatesóm személyében olyan társat talált, aki imádja, minden mozdulatukból süt, hogy mennyire szeretik egymást, és hogy az isten is egymásnak teremtette őket.

HaviTOP | Június (2013)

1. Manikűrvadász 2