2016. január 13., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} | Tinikorom kedvenc regénye


Sziasztok!

Aki hosszabb ideje követi a blogot, valószínűleg feltűnt neki az oldalsávban található Várólistás kép, a Moly.hu-s bővítmény vagy az oldal alján lévő olvasmánylista, így sejtheti, hogy számomra a mostani VKP téma az álomtémák egyike. Így nem is tudtam csak egyetlen könyvet kiválasztani.

A poént a fenti képpel ellőttem, de ha mégis kíváncsiak vagytok, milyen emlékeim fűződnek a könyvekhez, olvassatok tovább! :)



Én mindig is az a gyermek voltam, aki szeretett olvasni - már ha olyan volt a könyv is A kötelezők legnagyobb részét se szenvedtem végig. Mai napig számomra az olvasás, a könyv a menedék. Olvasok, ha bajom van, olvasok, ha elegem van a világból, olvasok, ha kikapcsolódásra vágyom. Vagy olvasok, ha vizsgára készülök. ^^ Említettem már néhányszor, hogy nem igazán szívem csücske a szak, amit végzek, így a tantárgyak sem. A vizsgaidőszakot csak úgy tudom átvészelni, ha van bekészítve egy-két könnyed könyv, aminek nem feltétlenül az a célja, hogy az ember agya napokig a történéseken kattogjon. Aztán felosztom a tananyagot: ha ezt meg ezt megtanulom, olvashatok egy fejezetet vagy x oldalt. És ez így megy négy-öt héten át, reggeltől hajnalig.

Visszakerekedve a témához. A legelső könyv, amit nem tudtam letenni, az A két Lotti volt. Előtte csak hallottam Édesapámtól, hogy ő gyerekkorában éjszakákat átolvasott és mennyi könyv volt, amit nem tudott letenni a kezéből, de egészen A két Lotti-ig nem értettem meg. Ekkor 11-12 éves lehettem.

A következő könyv, amit meg szeretnék említeni az A Pál utcai fiúk. Ezt kb 13-14 éves koromban olvashattam. Az első könyv volt, amely olvasása közben sírtam. Sőt, az utolsó oldalakat a könnyeimtől alig tudtam elolvasni.

Szintén 13 voltam, mikor a Harry Potter könyvekre rákattantam. Szó szerint, mert azt a csodálatos világot azóta sem tudtam feledni, holott idén októberben már 11 éve, hogy kezembe került a könyv. De ez hosszú sztori, és inkább kezdem az elején. Még elemista koromban került először kezembe a könyv, a 2. kötet (az első nem volt bent a könyvtárban). A fiúk mind ezt olvasták az osztályban, hát kíváncsi voltam. Akkor még annyira nem fogott meg, hogy teljesen megfeledkeztem róla, és végén már "szerelmes levelet" kaptam a könyvtárból, hogy most már több hetes késés után szíveskedjem visszavinni a könyvet, természetesen jókora büntetéssel együtt. Aztán eltelt két év, úgy, hogy eszembe sem jutott a könyv.
Végül jött 2005 október vége, mikor nálunk egy hatalmas tanári sztrájk volt, 3 hétig nem volt tanítás. Az RTL épp beharangozta a Harry Potter 2. részét. Én viszont nem akartam úgy megnézni a filmet, hogy előtte nem olvastam el a könyvet (ez a hülyém azóta is megvan, ezért nem nézek pl Trónok harcát, vagy nem néztem meg az Éhezők viadala többi részét). Igen ám, viszont a könyvtárban csak a 3. volt bent, így előbb Az azkabani foglyot vettem ki, ami azóta is a hét könyv közül a kedvencem. Majd ezután olvastam ki a 2. könyvet. Picit kavarodtak is a dolgok közben, azóta sem olvastam sorozatokat felcserélve, még akkor sem, ha nem épülnek túlzottan egymásra. Természetesen, még a 2. film előtt sikerült kiolvasnom mindkét könyvet, és ezzel be is szippantott ez az egész világ. Rá egy évre rátaláltam a szerepjátékos oldalakra, rengeteg barátot szereztem, kifejlődött a helyesírásom, a fogalmazásmódom. Emlékszem, mikor 9. osztályban felvételiztem  suli színjátszókörébe, az egyik felvételiztető végzős lány halál komolyan megkérdezte, hogy nem foglalkozom-e írással. :)
Természetesen, időközben beszereztem mind a 7 könyvet. egy ízig-vérig Harry Potter-rajongó ezzel nem is lehet másként. :) Az újraolvasás viszont még várat magára, pedig egyre inkább érzékelem, hogy megkoptak már a fogalmak, szereplők. Régebb a varázsigéket is a kisujjamból ráztam ki, ma már tíznél többet nem tudnék felsorolni. Persze, valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy a szerepjátékos oldalon, ahol nagyon sokáig aktívkodtam, évek óta saját (de HP-hez nagyon hasonló) rendszert használunk, saját fogalmakkal, varázslatokkal, fajokkal. :)
Picit bő lére eresztettem, sajnálom. Viszont olyan mértékben befolyásolta ez a sorozat nem csak a tinikoromat, de az egész életemet, hogy nem tudtam ennél kevesebbet fordítani rá. ˘˘

Végére hagytam a Misztikus szerelmet. Ezt a könyvet már többször is elolvastam. Sőt, ha jobban belegondolok, talán az egyetlen olyan könyv, amit többször is olvastam, sőt, abban már teljesen biztos vagyok, hogy háromszor csak ezt az egy könyvet olvastam ki. Legelőször még 7.  osztályos koromban került a kezembe, a könyvtárban találtam rá. Két nap alatt felfaltam. Aztán két év kihagyás után, 9. osztályos koromban véletlenül a neten találtam rá. eredetileg csak bele akartam olvasni az első oldalba... aztán úgy ott ragadtam, hogy reggel, mikor a könyv végére értem, vettem észre, hogy eltelt az éjszaka. Harmadik olvasást pár éve ejtettem meg, az is hasonlóan kezdődött, mint a második alkalom: csak bele szerettem volna olvasni, aztán ott ragadtam. Furcsa, de még harmadik olvasásra is érdekes volt, találtam olyan részleteket, amit előző kettőnél (talán mert túl fiatal voltam még) nem vettem észre.

Persze, voltak még könyvek, amiket elolvastam. A tipikus tinikönyveket, értem itt főként a Jacqueline Wilson-könyveket vagy az Anthony Horowitz-féle gyerekkrimiket.

Nektek melyik volt a kedvenc gyerekkori regényetek?

A többiek kedvenc regénye:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből