2016. december 29., csütörtök

Moldvában az élet | 2016. november


Sziasztok!

Szűk egy havi késéssel, de végre jelentkezem a Moldvában az élet novemberi beszámolójával. Igazán sűrű hónapunk volt, minden hétre-hétvégére akadt valamilyen programunk.

A hónapot rögtön egy Márton-napi Táncházzal kezdtük. Nagyon jól sikerült, a szervezés legnagyobb részét a középiskolások végezték, mi csak koordináltunk. Ez az alkalom egyúttal Emese búcsúztatója is volt, a gyerekek egy saját kezűleg készített könyvvel is kedveskedtek neki: ők megcsinálták a lapokat, Evelin összevarrta, könyvvé varázsolta. Mikor minden gyerek megérkezett a táncházba, közösen adták át Emesének az ajándékot, gondolhatjátok, hogy szem nem maradt szárazon.
Másnap, mielőtt Emese elutazott volna Lészpedre, az alsó képen látható felíratot készítette el osztálytermünk táblájára.


Visszatérve még a táncházra, a napot két részre osztottuk. Délután a kisebbeknek a nagyobbak különböző játékokat szerveztek. Egyikben még én is Emese is részt vettünk, egy hatalmas kupac lisztből kellett megtaláljuk, majd foggal kihalásszuk a cukorkát. Gondolhatjátok, a gyerekek mennyire örültek, mikor mi is belevágtunk. :)
Közben Evelin és Feri kürtöskalácsot készített. Nagyon szaporátlan volt, és csak kevés is készült, mert egyszerre csak egyet lehetett sütni, de ennek ellenére aki kapott belőle, az mindenki nagyon dicsérte, tanító néni és tanító bácsi - no meg a szurkolótáboruk, nagyon jó munkát végeztek!
A táncházról még több képet itt tudtok nézni.


Következő hétvégén öt gyerkőccel a Lujzikalagorra utaztunk a Csengő vers elnevezésű rendezvényre. Előtte lévő héten már nagy készülődésben voltunk. A rendezők megadtak három gyermekverset, melyet ha nem is kívülről, de meg kellett tanuljunk a gyerekekkel. A rendezvény során közösen énekeltük, szavaltuk, megbeszéltük, hogy mit jelent.  A három vers: Weörös Sándor: Galagonya, Gryllus Vilmos: Kéményseprő, Gryllus Vilmos: Tigris - mondanom sem kell, hogy ez utóbbi volt a gyermekek kedvence!
Ez valószínűleg azért is van, mert annak a szövege a legérthetőbb, legkönnyebb. Azért nem volt könnyű elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi az a kéményseprő, korom, hogy a galagonyáról nem is beszélve. Viszont végül sikerült megérteniük, ebben a linkelt videók is nagy segítségünkre voltak. Még illusztrálták is a verseket, melyeket majd megpróbálok beszkennelni és a Csík Falusi Gyermekek Háza FaceBook oldalára feltölteni. A gyerekeknek annyira bejött a két Gryllus vers, hogy azóta is szokták(/tuk) énekelni.
Nem csak a verseket szavaltuk, mutattuk és énekeltük el, de volt közös kézműveskedés is. Minden falu a megadott alapanyagokból egy képet kellett készítsen. Nagy volt a munka a Csík falusi asztalnál is! A végeredmény pedig gyönyörű lett. Végül a falvak képeket cseréltek, mi a magyarfalusi gyermekek munkáját kaptuk meg, de a lenti képen még a sajátunkat láthatjátok.
A rendezvényről még több képet itt nézhettek meg.



A következő hétvégén volt talán az egész félévben leginkább várt rendezvény, a XIII. Szeretmenti Népdaléneklő Verseny. Nagyon szeretem ezeket a rendezvényeket, mert itt mindig találkozunk a távolabbi részen tanító kollégákkal is, egy-egy ünnep a számomra a közös rendezvények mindegyike. Ráadásul most nem csak a kollégákkal találkoztam, de még kereszttestvérem is ott volt. Nagyon jót beszélgettünk, míg arra vártunk, hogy a zsűri döntsön. Olyan jól belejöttünk a beszélgetésbe, hogy az ebédről is picit elkéstünk, de még jutott nekünk is finom étel - a ymagyarfalusi asszonyok kitettek magukért, nagyon finom étellel vendégeltek meg!
No, de nem szeretnék ennyire előre szaladni, mert bizony hosszú út vezetett el addig, hogy a népdalversenyen részt vegyünk. Én elemistákat tanítok az állami iskolában, és a délutáni (ún. iskolán kívüli) oktatásban egyaránt (2-4. + 5. osztály, hogy pontosabb legyek), így most is az elemisták közül választottam, hogy ki képviselje Csík falut, a kolléganőm, Evelin pedig általános iskolás kategóriába vitt versenyzőt.
Véletlenül hallottam meg, hogy az egyik fiúcska milyen szépen énekel (egyik tanórán random énekelni kezdett, de olyan szép tisztán, hogy meglepetésemben meg gyönyörködésemben beletelt pár másodpercbe, mire bekapcsolódtam én is az éneklésbe, ezzel ugyanerre buzdítva a csoport többi tagját is). A versenyre 5 népdallal kellett neveznünk. És itt kezdődtek a problémák. Konkrétan mi egyet sem tudtunk végig. Nehéz munkával, de többé-kevésbé sikerült megtanulni az énekeket. Ekkor jött a gyermeki makacsság. Az osztálytársak cukkolni kezdték Klaudiut, gondolom, irigységből, erre a kissrácom eldöntötte, hogy ő pedig nem megy versenyre. Ez szerdán történt, csütörtökön nem is jött felkészítőre. Végül este tudtunk beszélni, pénteken végül eljött a felkészítőre és sikerült is behozni a kihagyott óra miatti lemaradást. Szombaton pedig nem csak gyönyörű hangjával, de csibészes mosolyával vette meg kilóra a zsűrit. Elhoztuk az első díjat.
Az 5-8 osztályos kategóriában tavaly is Csík falu hozta el az első díjat, így az akkor ötödikes, idén hatodikos Alexia nyitotta meg tavalyi győztes dalával az egész rendezvényt (bal felső kép).
A rendezvényre ellátogatott a KEMCSE (Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesülete) új elnöke, Horváthné Zsuzsa is, aki egyúttal Csík falu falugazdája is (vagyis ő az a keresztszülő, aki a többi csík falusi keresztszülőt egyben tartja, mi is hozzá fordulunk kérdéseinkkel, kéréseinkkel.) Az alsó csoportképen a falugazdánk, a három csík falusi tanító néni (Emese, Evelin és jómagam), illetve a velünk jött gyerekek láthatóak (két versenyző, a tavalyi győztes, illetve Zsuzsa keresztlánya).


A népdalvetélkedő utáni héten vendégeink érkeztek a magyarországi Pusztafalu településről. Az ő tiszteletükre készültünk egy kisebb műsorral: énekkel, tánccal, verssel. Szinte négy órás csúszással érkeztek csak meg kis falunkba a vendégeink, gy érthető, hogy addigra a gyermekek már ki- és lefáradtak. Ráadásul nagyon be is sötétedett. A műsort sem tudták kibírni nevetés nélkül, végén már nem csak a gyerekek, hanem a vendégeink is nevettek. Mivel későre járt már az idő, amint az előadás véget ért, Emesével és két vendégünkkel megindultunk a gyerekeket haza kísérni.
Nagyon szimpatikus volt számunkra, hogy tényleg érdeklődtek az itteni viszonyokról, szerették volna felmérni, hogy miben tudnak segíteni. A közösen töltött este és délelőtt is jó hangulatban telt, reményeink szerint mielőbb viszont látjuk egymást.
Az előadásról készült képeket itt tekinthetitek meg.


Ha azt hittétek, itt abba is hagytuk a készülődést, hát nem! November 26-án a szomszédos településen, Dumbravényben guzsalyast szerveztek, amire természetesen mi is összehívtunk néhány csíkfalusi asszonyt. Napokig készültünk, énekeket tanultunk és gyakoroltunk, amit aztán a guzsalyasba előadtunk. Nem volt tökéletes, de kezdetnek éppen jó volt, innen lehet fejlődni tovább! Képpel sajnos nem tudok szolgálni, mert a fényviszonyok nem voltak a legjobbak, telefonommal szinte vállalhatatlan képek készültek.

Tartalmas egy hónapunk volt, az biztos! Azt nem merem ígérni, hogy hamarosan jövök a decemberi beszámolóval, de megpróbálom azt nem január végéig húzni.
Köszönöm, hogy elolvastad!

Szép napot!
Bella

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem ezeket a beszámolókat olvasni! Nagyon helyes volt a történet a kisfiúról, aki megmakacsolta magát a verseny előtt és végül megnyerte! :D Gratula - a tehetséget felismerő tanítónéninek is! ;)

    VálaszTörlés
  2. Le a kalappal ismét, hogy ennyi energiát fektetsz a tanításba, ez 0-24 órás elfoglaltság? Nem semmi, hogy pszichológusnak is kell lenni, lemaradt volna a kissrác az első díjról, ha te nem vagy, remélem, ez kellő löket lesz neki a későbbiekre.
    A régebbi könyvek, versek a mai ifjúságnak elég nagy kihívást adnak, már az én gyerekkoromban is nehéz volt némelyiket értelmezni, a mostaniaknak még nehezebb. (De legalább van net, ami segít :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Igen, ez 0-24es munka. :) Az érdem nem csak az enyém, mert kolléganőmmel közösen beszélgettünk a kisfiúval el, előtte meg én is kaptam lelkisegélyt egyik kollégámtól, mert bizony megviselt rendesen, mikor közölte, hogy márpedikg nem jön. És nem csak a tény viselt meg, hogy nem akar jönni, hanem a stílus is, ahogy ezt előadta. De ahogy az a mesékben is lenni szokott, végül minden jóra fordult, a kisfiú pedig elnyerte jutalmát. :)

      Törlés

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből