Sziasztok!
Kisebb kihagyás után ma ismét csatlakoztam a kihíváshoz, hiszen számomra tetsző témát sorsolt nekünk Szilvi.
Ennek ellenére, idő szűke miatt, csak pár mondatot osztanék meg veletek.
A testmódosításba elég sok minden beletartozik. A plasztikai beavatkozások ellen nekem semmi kivetésem, bár én magamon, ha csak nem szükséges, nem varratnék át semmit. Viszont tény és való, nagyon sokszor tesz jó szolgálatot. És most nem a gazdag pasik plázacica csajaik mellnagyobbításra gondolok, hanem azokra az emberekre, kik egy baleset miatt kénytelenek kés alá feküdni.
A piercingek és egyéb kütyükkel sincs semmi bajom - elméletileg. Miért csak elméletileg? Mert úgy vagyok vele, hogy tényleg mindenki saját maga döntse el, hogy mivel tűzdeli (avagy éppen nem tűzdeli) tele a testét. Viszont vannak olyan testrészek, ahol egyszerűen rosszul vagyok a látványtól, pedig én sem értem, miért! Ilyen a szájprém közepe, a nyel vagy a fülben azok, melyek a fülperceken vannak átszúrva. Illetve a mellbimbókba szúrtaktól csak akkor támad kellemetlen érzésem, ha eszembe jut, hogyan kerültek oda.
Az utolsó, amivel szeretnék a bejegyzésben foglalkozni, az a tetoválás. Imádom őket! Mindig is szerettem volna magamnak, viszont az az igazság, hogy nyuszi vagyok. Annyira nem bírom a fájdalmat, hogy egyszerűen nem merek elmenni. :(
A karakteralkotás miatt nagyon sok modellt, bloggert és médiaszemélyiséget követek (sosem tudni, kiről/től kapok ihletet). Közöttük rengetegnek van tetoválása is. Olyan is, akinek csak egy-kettő va, meg olyan is, aki teljesen ki van varrva. Mindig csodálom a műveket. Mert bizony művészi alkotások ezek - legalábbis én annak tartom őket!
Persze, a tetoválást kell tudni viselni. Ha nem választjuk meg a megfelelőt, nevetség tárgyává is lehet válni. Van egy srác azok között, akiket követek Instán, akiről csak pár hét után került fel olyan fotó, amin a tetoválásai is látszottak. Teljesen lehidaltam. Tényleg nem néztem volna belőle ki, szerintem nem áll neki jól. Bár lehet, csak velem van a hiba...
Visszatérve a tetoválós rész első bekezdéséhez. Nagyon remélem, előbb-utóbb sikerül annyi bátorságot összeszednem, hogy elmenjek egy tetoválóhoz. Fiatalabb koromban a hátamra szerettem volna egy pitypangból madaras tetoválást. Elég népszerű darab, tuti szembejött már veletek is párszor. Még mindig nagyon tetszik amúgy, de ha varratok, inkább valami olyat szeretnék, aminek mondanivalója van (bár ha nagyon akarom, ebbe a pitypang-madarasba is bele tudok magyarázni valamit), elvégre jó esetben egy életen át hordani fogom.
Nektek mi a véleményetek a témában?
Többiekét itt olvashatjátok:
!-- start InLinkz script -->
