Sziasztok!
Ma egy rövid, záróbejegyzést szeretnék megosztani veletek, hiszen a sors úgy hozta, hogy február közepén haza költöztem. 11-én még részt vettem a farsangi mulatságban, erről szeretnék most beszámolni.
A kisebb gyerekekkel maszkokat készítettünk, melyek végül a terem dekorációjának részévé váltak. Miközben ezket a maszkokat színeztük, vágtuk vidám népdalokat tanultunk, farsangról beszélgettünk.
A kicsik számára jelmezes versmondó versenyt is szerveztünk, az ittelőadott verseket is kiválasztottuk,egy részét velem, másik részét a régi-új Emese tanító nénivel gyakorolták be.
Mint azt fentebb említettem, február 11-éntartottuk Csík faluban a farsangtemetést. 13 órakor kezdődött a programsorozat, azzal, hogy a gyerekekkel végigjártuk a falu főutcáját, zajongtunk, sirattuk Jánost, krampuszok és ördögök a járókelők arcát feketére, pirosra festették, aztán végezetül az udvarunk előtt elmondták a kis szövegeiket, melyet Evelin tanító néni tanított be nekik. Ezután égettük el az első Jánost a magyar ház udvarán.
Ezt követően kis szünet jött, amely alatt a gyerekek haza tudtak menni és átöltözni, esetleg ebédelni. Délután az egyik helyi kocsmában (ahol előző hónapokban a karácsonyi műsort és a Márton napi bált is szerveztük) a gyerekeknek versmondóversennyel egybekötöt jelmezversenyt, majd némi gyermekjátékokat tartottunk. Természetesen, mindenki kapott díjat, aki részt vett a megmérettetésen.
Este, a mise után táncház következett, melyre főleg a szülőket, felnőtteket, nagyobb gyerekeket vártuk, de szép számmal voltak még ott a kicsik is.
A bálon először nem szerettem volna részt venni, több okból is, amiből a legnyomósabb a cuccaim összepakolása volt, az idő sűrgetett, én viszont még sehol sem álltam a pakolással. Végül a lészpedi kolléganőm győzött meg, hogy menjek vissza. Először nem nagyon tudtam, mit vegyek fel, minden bálra elfogadható cuccomat haza hoztam február elején, de végül eszembe jutott, hogy a bankett ruhá még nálam volt, így végül azt vettem fel. Nem bántam meg, hogy visszamentem, mert olyan szeretetet és támogatást kaptam a falu asszonyaitól, amilyenre nem is gondoltam volna! Akkor épp nagyon lent voltam lelkileg, ez a bál viszont sokat segített rajtam. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget táncoltam, beszélgettem, még söröztem is - tőlem nem megszokott módon. De hát akkor már nem voltam tanító néni, megtehettem. :)
Szerettem volna még további képeket is mutatni a farsangról, de a kollégák még nem töltötték fel a FaceBook oldalra. Viszont az M1-en volt egy pár perces videó a felvonulásról, remélhetőleg még pár hétig/hónapig elérhető lesz online, így akit érdekel, vissza tudja nézni ezen a linken.
Bár én eljöttem 16-án, a moldvai kollégák sűrű hónapot tudhatnak maguk mögött.
18-19-én Budapestre látogattak, ahol a Csángó Bálon is részt vettek, 25-én Bákóban tartották meg a farsangbúcsúztató Csontkirály és Babkirály rendezvényen. Emellett a magyar tantárgyverseny helyi szakaszait is ekkor tartották a tanítók.
Köszönöm, hogy az elmúlt fél évben végig követtétek a moldvai élményeimet. Tervezek még írni ebben a témában, de hogy mikor, azt sajnos nem tudom, és ígérni nem szeretnék semmit, amíg nem biztos, hogy teljesíteni is tudom.
Szép estét kívánok nektek!
Bella
