2016. szeptember 4., vasárnap

Személyes | Új fejezet - Avagy távollétem oka

Sziasztok!

Az elmúlt hetekben érzékelhettétek, hogy jóval kevesebbet vagyok, úgy a blogon, mint Instagramon, de az e-mailekre is csak későre válaszolok. Akik szemfülesek voltak Instagramon, vagy akik tagjai a Lakkozz!Fotózz!Posztolj! csapatának, azok már sejthetik, hogy egy költözés az oka távollétemnek.

Na de hova? Miért? Mikortól és meddig? Az a tovább után kiderül! :)

Gyimes fele, autóból fotózva


Kezdeném az elejéről. Mikor kiderült, hogy idén már nem tudnék tanárként elhelyezkedni a helyi iskolákban, nekiláttam olyan munkahelyet keresni, amivel kihúzhatom valahogy még egy évig. Egy apróhirdetős oldalt böngészgettem, találtam néhány olyan állást, amire úgy gondoltam, jelentkezhetek, de igazán egyikért sem voltam oda. Aztán több oldalnyi hirdetés átböngészése után úgy döntöttem, a következő lesz az utolsó oldal... és mintegy égi jel, rögtön szembe is jött velem a felhívás: "Gyere Moldvába tanítani!"

Aki követ már egy ideje, az tudja, hogy ez az egyik álmom: pedagógusként dolgozni. Így érthető, hogy rögtön rákattintottam az oldalra. Ahogy elolvastam a felhívást és a részleteket, úgy éreztem, ezt a munkát egyenesen nekem találták ki: csángó gyerekeket taníthatok magyar nyelvre! Ennyire rég nem akartam semmit, egyszerűen alig tudtam visszatartani a könnyeimet, mert úgy éreztem, annyira szerencsés nem lehetek, hogy nekem sikerüljön bejutnom a programba. Rögtön nyomtattam ki a jelentkezési papírt, ezzel párhuzamosan meg hívtam telefonon Édesanyámat, hogy elújságoljam neki a hírt. Ő nem örült annyira, a legjobb barátnőm, Cinc viszont első pillanattól fogva teljes mértékben támogatott. Pedig először még azt sem tudtuk, hogy ott lesz-e internet - a távbarátságunkat meg anélkül nehézkes lenne fenntartani ( de megoldottuk volna! ^^). Furcsa, de egyáltalán nem tartott az vissza, hogy akkor nem leszek blogon, Instagramon, vagy nem tudok a Magyarországon élő barátaimmal majd napi szinten beszélgetni.

Azóta, hogy leadtam a jelentkezésemet, tudatosan lassítottam a blogos tempón is. Inkább az otthoni dolgaimmal foglalkoztam. S bár nagyon szerettem volna mindenkinek elújságolni, hogy mire/hova készülök, a szüleimen, Cincen és néhány épp nálunk lévő rokonon kívül senki nem tudta. Még azután is nehezemre esett bárkinek is elmondani, hogy a versenyvizsgán jól teljesítettem és bejutottam a programba. Tartottam tőle, hogy a lufi egyszer csak kipukkan, és kiderül, hogy még sincs már szükség tanárokra.

Augusztus 19-én, pénteken volt a versenyvizsga. 23-án már utaztunk is egy másik új tanárnővel Moldvába, hogy megismerjük az itteni helyszíneket, embereket. Bevallom, először megijedtem picit. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de teljesen más, mikor már saját bőrén is tapasztalja az ember a helyi viszonyokat. Az itteni gyermekek nem beszélnek magyarul, legfeljebb csak a magyar iskolában - ami a magyar órákat jelenti, ez heti 3-4 óra iskolai- és körülbelül ugyanennyi délutáni oktatást jelent. Erről majd megpróbálok egy külön bejegyzésben hosszabban kitérni, miértekkel együtt.

 Kedden estére érkeztünk meg Lészpedre, ahol a Romániai magyar Pedagógusok Szövetsége égisze alatt zajló oktatási program központja is van. Itt a helyi magyar házban kaptunk szállást. Szerdán azokat a helyiségeket jártuk körbe, ahol tanítani fogunk, csütörtökön Pusztinára látogattunk el. Pusztinának gyönyörű a temploma, erről láthattok képeket a bejegyzés végén. Sajnos itt mindenhol csak román nyelven folyik már a szentmise - részben ezért is sikerült ennyire elrománosodnia az itt élő csángómagyaroknak.

 Péntek-kedd között egy tanévkezdő képzésre került sor, melyre már a többi kolléga is megérkezett. Az előadásoknak és étkezéseknek a lészpedi Kitty Panzió adott otthont - Lukács bácsi, az üzemeltető tud magyarul, a felesége pedig nagyon finoman főz. Csak ajánlani tudom mindenkinek a helyet, aki erre jár!

 A képzés alatt voltak érdekes előadások, de nekem személy szerint az jelentette a legnagyobb segítséget, hogy megismerkedtem a kollégákkal, és elbeszélgethettem velük, kikérhettem a tanácsaikat, hogy mit hogyan kell vagy érdemes csinálni, elmondták, hogyan zajlik az iskolai és/vagy a délutáni oktatás a falujukban, milyen versenyekre szokták a diákokat felkészíteni, milyen kirándulásokra mennek, hogyan tartják fenn magukat stb.

 A tanulás mellett természetesen jutott idő a szórakozásra is. Szombaton karaoke, diszkó, éjszakai fürdőzés, vasárnap pedig rögtönzött táncház volt a program. A többi estén leginkább az asztal körül gyűltünk össze, beszélgettünk, énekeltünk - annak is megvolt a maga hangulata! Nekem nagyon tetszett.

Nem nagyon fotóztam a képzés alatt. Az első, kedd esti vacsorámat és a csütörtök esti desszertet örökítettem csak meg.
A bal alsó képen a lészpedi strand látható, ahogy itt hívják: a piszcsina (ami román szó: piscină, és medencét jelent)
A jobb alsó kép a kakukktojás, azt péntek reggel fotóztam, közvetlenül indulás előtt. Egész nyáron le szerettem volna fotózni Édesanyám "kertjét", hát persze, hogy a legutolsó pillanatra hagytam. Sajnos a fotó nem adja vissza a szárítóból kikandikáló virágok szépségét. :)
  A lenti képen balra a pusztinai templom látható, jobbra pedig a templom melletti Szent László szobor. Itt még magyarul is írja az emlékmű alatt a szöveget, illetve a szoborra is fel van vésve magyarul Szent László neve. A templom belsejéről készült képeket nagyobb formátumban hagytam, így ha jobb egérgombbal rákattintotok a képre, majd a "kép megtekintése új ablakban" opcióra, meg tudjátok nagyobb méretben is nézni.







Kedden este értem haza, szerdán és csütörtökön még ügyeket intéztem, bevásároltam, pakoltam, péntek reggel pedig útnak indultunk Csík faluba, ahol én élni és tanítani fogok. Potom öt órás út volt, az utolsó két óra már nagyon döcögősen telt - szó szerint is. Végül csak megérkeztem. A lakásról kép nem készült, mert én sem maradtam ott. Meggyűlt a bajunk az áramszolgáltatóval, így miután a legtöbb cuccomat kipakoltam, egy kisebb bőrönddel áthoztak (újabb két órás autóút) a lészpedi magyar házba, ahol előző héten is el voltam szállásolva. Itt társaság is van, Csík faluban még egyelőre egyedül lennék.

Csík faluról, az oktatási programról, a feladataimról majd készülök egy külön bejegyzéssel, sőt, minden hónap végén szeretnék egy összefoglalót is, hogy éppen mi történt a faluban, velem, a gyerekekkel az elmúlt egy hónapban. :)

Ezt a bejegyzést most azért osztottam meg veletek, hogy tujátok, miért jelentkezek mostanság ritkábban a szokásosnál. Azt nem ígérem, hogy a helyzet változni fog, a közeljövőben még biztos nem, mert rengeteg munka vár még rám a következő pár hétben, de azért igyekszem időnként - két-három naponta - jelt adni. :)

Ti voltatok már Moldvában? Esetleg hallottatok a moldvai csángókról?

Kellemes vasárnapot!
Bella

UI: A PetőfiProgram keretén belül két önkéntes is segíti a munkánkat. Az egyikük, Feri videoblog formájában fogja megosztani tapasztalatait. Tegnap elkészült az első rövid videója, melyben a Moldvába vezető utat és a megérkezést rögzítette. Mindenkinek ajánlom, hogy szánjon rá pár percet, megcsodálhatjátok benne többek között a Gyimesek szépségét, Pusztinát és a gyönyörű templomának belsejét, illetve a lészpedi magyarok házát is, ahol élni fog a következő kilenc hónapban, illetve ahol jelenleg én is megszállok. :)



8 megjegyzés:

  1. Szívből gratulálok neked ehhez a lehetőséghez, és kívánom, hogy érezd magad nagyon jól :)

    VálaszTörlés
  2. Ez valami fantasztikus hír! Sok sikert és türelmet kívánok Neked! Érezd magad jól és gyűjts sok-sok emléket! :) :-*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök hogy olyan munkát találtál amit örömmel végzel majd :) Sok sikert kitartást és örömöt neked! :)

    VálaszTörlés
  4. Hűha, ez nagy kaland! A videót csak otthon tudom sajnos megnézni. Nagyon kíváncsi vagyok a beszámolókra, biztos izgalmas lesz.

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok Bella! :) Boldog új tanévet! ... :D
    Nem jártam még arra, de a képeiden is látszik, hogy szép helyek vannak ott! :)

    VálaszTörlés
  6. Szuper, gratulálok neked! Érezd jól magad és gazdagodj sok élménnyel! :)

    VálaszTörlés
  7. Minden elismerésem a pedagógusoké, sok sikert!

    VálaszTörlés

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből