Mára több bejegyzésötletem is volt, viszont a tegnap esti rockopera után úgy éreztem, erről nektek is írnom kell.
2016. augusztus 20-án a Remény Kis Emberei adták elő Csíkszereda főterén, a Taps téren a méltán híres rockoperát, az István, a királyt.
A Remény Kis Emberei civil szervezet célja, hogy a Kárpát-medencében mélyszegénységben és otthonban élő gyermekeknek és fiataloknak megmutassák, hogy ők is értékes tagjai a társadalomnak. Az előadást az előző években már Budapesten és Csantavéren is előadták, idén pedig Csíkszeredába hozták el.
 |
| Forrás |
A darabban több, mint kétszáz gyerek és fiatal vett részt a Kárpát-medence különböző részeiről. Még Hargita megyei gyerekotthonokból is voltak gyerekek.
Élőben Csíksomlyón 2003-ban adták elő a rockoperát. Akkor, ha jól emlékszem, a hatalmas eső miatt nem vittek ki a szüleim, a Duna TV viszont élőben közvetítette, ott néztük végig. Már akkor, gyermekfejjel megfogott, pedig a nagy részét még nem is értettem. Viszont osztálytársakkal, barátokkal még évekig hallgattuk az énekeket. Akkoriban nem volt internet, aki be tudta szerezni a CDt vagy DVDt, adta tovább másoknak is. Nagy kincs volt, ha pár napra kölcsönkaptuk.
Azóta is nagyon szerettem volna élőben megnézni, ezért nagy örömmel fogadtam a írt, hogy idén lehetőségem lesz erre. Minden elismerésem a gyerekeké, fiataloké. Már napokkal a darab előtt megjöttek, a főtéren felállított színpadnál próbáltak. Két nap is ott pihentünk meg édesanyámmal, és elbűvölve néztük a próbákat.
Az előadásra Bogi barátnőmmel mentem el. A rockopera nyitánya alatt egy videót nézhettünk végig, azokból a képekből és felvételekből, melyek a nyáron és a próbák alatt készültek. Nagyon jó volt végig nézni, és örültem, hogy ezeket az örömteli pillanatokat velünk is megosztották. A videót itt tudjátok ti is végignézni.
Az első, ami szembetűnt az előadás során, az a táncosok ruhája volt. Egyszerű, mégis csodaszép, hiszen a magyar zászló színei alapján piros-fehér-zöldben pompáztak. Nem vagyok szakértő, de nekem úgy tűnt, hogy a fehér anyag volt piros, illetve zöld festékkel batikolva.
 |
| Forrás |
Az egész előadásban a legjobban a legvége fogott meg. Mikor a magyar himnusz befejeződött, a hatalmas csendben egyszer csak elkezdte énekelni az István játszó Szilágyi Zsolt a székely himnuszt. Mondani sem kell, hogy a tapstéren összegyűlt több ezres nép a második szónál már rögtön bekapcsolódott. Ott már nem volt zenei aláfestés, ebben az órában már az autók sem nagyon jártak, így a hatalmas csendben, a több ezer egyszerre éneklő ember hangja... hát ez egy leírhatatlan érzés volt! Ott már tényleg kicsordult a könnyem, de nem csak nekem. Ahogy a végén körbenéztem, körülöttem többen is a szemüket törölték, ráadásul a színpadon a gyerekek közül is többen ezt tették.
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a nyár egyik legjobb estéje volt a tegnapi, egy olyan este, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Hálás vagyok a Remény Kis Emberei alapítványnak, hogy elhozták hozzánk ezt a rockoperát, így életemben először én is élőben nézhettem végig, ráadásul nem is akármilyen szereplőkkel! Úgy a táncosok/korúsosok, mint a szólisták nagyon ügyesek voltak! Látszott, hogy sok munka volt benne, de szerintem megérte, mert profikat meghazudtolva adták elő!
Az előadás ideje alatt, illetve utána gyűjtést is szerveztek, mely során a befolyt összeget a közeli, csíkszentsimoni gyermekotthon szigetelésére fordítják. Elég sokan kíváncsiak voltunk az előadásra, így nagyon remélem, hogy sikerült a kellő pénzösszeget összegyűjteni. :)
Mivel az előadás elején Balázs atya mindenkit megkért, hogy képeket ne készítsenek (persze, ennek ellenére sokan készítettek), én nem fotóztam, de valószínűnek tartom, hogy akkor sem fotóztam volna, ha nincs kikötés, mert egyszerűen fontosabb volt, hogy a színpadra figyeljek. Mint látjátok, képeket így is találtam az előadásról. Még több képet a székelyhon.ro portálon megjelent cikkben, itt találhattok. Illetve itt egy másik cikket is olvashattok az előkészületekről. Bár az előadásról nincs kép, a főpróbáról többet kép is kikerült a Remény Kis Emberei FaceBook oldalára. Sőt, az albumok között az előző évek előadásaiból és kirándulásaiból készült albumokat is megnézhetitek.
Összességében tényleg nagyon örülök, hogy részt vettem a rendezvényen, az egyedüli negatívum, amit fel tudok hozni, az az alacsony színpad volt. Mivel a LED kivetítőt elfordították, az egész előadás alatt csimpaszkodtam és így is voltak részek, mikor egyszerűen nem láttam ki az előttem tornyosuló fejek mögül.
Ti láttátok már élőben a rockoperát? Mi róla a véleményetek?
Szép estét,
Bella
