2013. április 12., péntek

Irodalom | Kányádi Sándor: Nyergestető

Tegnap volt József Attila születésnapja, s így a magyar költészet napja is. FaceBookon indult egy kezdeményezés, hogy mindenki posztolja ki a kedvenc versét. Én csak késő éjjel értem net közelbe, így akkor csatlakoztam csak, de úgy gondoltam, késés ide vagy oda, ez a vers mindenképp megérdemel egy bejegyzést itt is!
Ezt a verset még negyedikes elemista koromban tanultam meg, aztán két éve újratanultam egy iskolai szavalásra. Azóta is tudom, időnként el szoktam olvasni, vagy magamban elmondani, hogy ne felejtsem. :)
Most olvassátok Ti is nagy szeretettel!

Forrás

Kányádi Sándor: Nyergestető

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar se tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestető:
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.

Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár s a császár
hatalmas nagy hadsereggel.

De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.

Úgy haltak meg a székelyek,
Mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

Ugye nem hiába az egyik kedvenc versem? :) Gyönyörű!
Ti szeretitek a verseket? Van kedvencetek is?

Bella

Ui: A Manikűrvadászról sem feledkeztem meg, csak még vannak, akik nem küldték be a manikűrt. De holnap kiposztolom, nem várunk tovább. :)

2 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon szép vers. Nekem sok kedvencem van, nem is tudok választani, de most Áprily a legkedvencebb, tőle talén Az irisorai szarvas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ismerem a verset, de most kíváncsivá tettél, mindenképp rá fogok keresni! :)

      Törlés

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből