Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
Én sosem voltam nagy vers rajongó, sőt. József Attila meg pláne nem állt közel a szívemhez... egészen pár héttel ezelőttig. Akkor ugyanis az egyik hittan órán a piarista atya ezzel a versel várt minket, amit aztán a Kaláka együttes előadásában is meghallgattunk. Ez a vers valami hihetetlen! Annyira megfogott! Azóta is gyakran jut eszembe, gyakran gondolkodom rajta, s természetesen a No.1. (: Abszolút kedvenc. (:
Még több József Attilát!!
Bizony, ez a vers egy domino reakciót indított el bennem. Azóta egyre több versre figyelek fel. És lassan rájövök, hogy én mégis csak szeretem a verseket.^^
Nektek hogy tetszett?
Isa
