2011. február 15., kedd

Olvasónapló | Robert Merle: Állati elmék

Valahol Florida napsütötte kék ege alatt, az Atlanti-óceán partvidékén Sevilla professzor vezetésével izgalmas delfinkísérletek folynak. A delfinológia amerikai tudósai már eddig is sok mindent megtudtak a delfinek magasrendű értelmi képességeiről, de Sevilla a régen dédelgetett álmot akarja megvalósítani: az emberi beszédre akarja megtanítani két barátságos, okos delfinjét. Sokrétű és kitartó kutatásait egy katonai szerv finanszírozza, mely a delfinek iránt elsősorban harcászati szempontból érdeklődik. Miközben az izgalmas kísérleteket lassan siker koronázza, Sevilla rádöbben hogy két hírszerző szervezet figyeli munkáját, magánéletét, beosztottjainak minden lépését. A feszültség egyre fokozódik, a kis kutatócsoporton belül is: szerelmi párbajok, titokzatos letartóztatások követik egymást, és végül egy szép napon eltűnnek a beszélő delfinek. Elszöktek? Vagy elrabolták őket? Kik a tettesek? Milyen titkos célból hajtották végre az akciót? A rejtélyes és megdöbbentő eseményekre csak a beszélő delfinek tudnának fényt deríteni. Vajon sikerül-e megtalálni őket?
  Ez a lélegzetelállítóan izgalmas és fordulatos regény nemcsak tudományos-fantasztikus tanmese, szatírikus pamflet, hanem egy mélyen humanista író aggódó töprengése az emberiség jövőjéről. 


Spoilert tartalmazhat!

Nem mindig szerettem ezt a könyvet. Sőt. Az eleje kicsit vontatott volt, aztán kicsit felgyorsult, de a közepe fele, miután a delfinek megtanultak beszélni, túl sok lett a politizálás. Már értem, hogy miért szereti a biosz tanárom. Bár minden bizonnyal, nem csak ezért, azért van egy csomó érdekes dolog benne. Ha éppen nem politikáról szólt, viszonylag érdekes volt. A delfineknek nagyon jó megállapításaik voltak, jó társadalom-kritikaként is felfogható. Az utolsó 2 fejezet valóban bővelkedik akciódús jelenetekben. bevallom őszintén, én sajnáltam Daisyt. Valahogy szimpibb lett, mint Bi.
Nekem kicsit befejezetlennek tűnik, jó, tudom, hogy sokan szoktak így befejezni a műveiket, meg abból a szempontból jó is, hogy az olvasó saját maga gondolhatja tovább majd a történés fonalát... de akkor is, egy epilógust még szívesen elolvastam volna. ^^
Minden összevetve, jó könyv! (: De azért remélem, a másik két könyvével jobban haladok majd.

 7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből