2011. február 7., hétfő

Személyes | A harcot megharcoltam

No, nem a Vészhelyzet 5*8 (99.) részére utalok ezzel (bár kétségkívül, jó kis rész volt), hanem a mai napra. MA új félév kezdődött, a suli felújítása miatt új osztályba kerültünk. ha egyáltalán osztálynak lehet nevezni azt a helyiséget. Utálom. Nagy (kb. 3* akkora, mint a régi osztályunk), hiába szellőztetünk, úgyis megmarad a bűz (ma egész nap fájt a fejem,lefogadom, amiatt), villanyt nem lehet gyújtani, mert elkezd sisteregni, diszkófényt ad, s arra várunk, hogy mikor robban, áramforrás nincs, illetve egy fél dugasz, de senki nem kockáztassa, hogy áramütést szenvedjen. Huni elmésen meg is jegyezte: Fél év, fél dugasz. No igen, az Uniós normák, mi? ...-.- természetesen a fűtéssel is bajok vannak, most még hagyján, de tavasszal, mikor elzárják a fűtést, na akkor lesz csak igazán hideg az "osztályunk".-.-




Már reggel azzal kezdtem, hogy a helyemről elpasszoltam lakatost, nem érdekelt, hogy hamarabb ért oda, és lefoglalta. Aztán pár órával később az Oszi melléje osztott be padtársnak. majdnem elbőgtem magam. Jó, kicsinyes de akkor is! Aztán szerencsére ki tudtam harcolni, hogy Bogi mellett maradhassak, a régi helyünkön, Boginak se nagyon szeretett volna más mellé ülni. Az Oszi most biztos óriási csalódott bennem, de valahogy nem érdekel, az a fő, hogy megtarthattam a régi helyem, a régi padtársammal (aki mellesleg egyik legjobb barátnőm is). Azért van egy srác, akit szívesen bevállaltam volna padtársnak, de jobb ez így. (:
Mivel az épület központi részét lezárták, ahol a tornatermünk is van, így átadták a most felépült tornacsarnokot. Komolyan, veszélyességi pótlékot fogok kérni! Csak Boginak köszönhetem, hogy kijutottam! Tudni kell rólam, hogy 4 évvel ezelőtt korcsolyázás közben megsérült a térdem, s azóta elég sokat játszadozott velem, elérve, hogy rettegjek minden csúszós vagy csak annak látszó felülettől. Az új tornaterem a suli hátánál lévő dombocskának a hátsó részén található, igen ám, de a dombocskára elég meredek, jeges út vezet, és tavaly év elején ez az új már taccsra vágta a térdem, azóta nem is nagyon jártam arra, s mikor ma is megláttam, megálltam, kész vége, én oda ki nem megyek, erre Bogi: "Hát normális vagy, te Bella! Nem lóghatod el az egész félévet!" Pár másodpercig csak álltam, erőt gyűjtöttem, aztán neki gyürkőztem, félúton, a legcsúszósabb résznél egy alsós előttem esett el, és vészjóslóan közeledett felém, mintha csak az lenne a szándéka, hogy a lábamat kiüsse... majdnem sikítoztam. Aztán szerencsére kiértem esés és sérülés nélkül. Fantasztikus az a csarnok! Olyan óriási! Kosár, kézilabda, foci és tenisz lehetőséggel! Természetesen, az öltözők felé majdnem eltévedtünk. XD S mivel azok aprócskák, Emével a akkor felfedezett tusolóban öltöztünk át. Bizony, most az is van. :D Mondjuk a régiben is volt, de ott nem volt használható állapotban. Mondjuk, szerintem ezt a mostanit se nagyon fogjuk az órák keretén belül használni, így télen biztos nem, meg amúgy is, akkor nm érnénk el a következő órára...-.- De majd ha lyukas óra következik utána...! :D
Szóval a torna óra jól telt, hetek óta először ismét kosaraztam, és a kézilabda alapjaival is próbáltam barátkozni, Briginek köszönhetően. Mondjuk óra végére a szívem már eléggé panaszkodott, meg is kaptam, hogy miért kell fél felmentéssel úgy tornásszak, mintha semmi bajom nem lenne... De szeretek úgy tornászni. :D
Visszafele Emével a hosszabbik, ám de meredekek és jég mentes utat választottuk. :D Jóval becsengetés után, de még így is a tanárnő előtt értünk be románra. Na igen, ma minden tanárnak hosszas keresgélés árán sikerült rálelnie a keresett osztályra, a mi legnagyobb örömünkre, természetesen. :D

Ma végre megkaptam a Kampusch könyvet. Rögtön el is kezdtem olvasni, habár jobban tettem volna, h inkább a holnapi kémia felmérőre tanulok. De azt majd holnap, legalább addig sem alszok földi meg vallás órán.

No, azt hiszem, mára ennyi, holnap korán kelek.


Ui: Alig várom, hogy elteljen ez a félév, és visszakapjuk a régi osztályunkat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből