2016. július 12., kedd

Személyes | Ballagás, államvizsga


Sziasztok!

Adós vagyok nektek a ballagási beszámolóval, de mivel sokáig elhúzódott, úgy gondoltam, még várok egy kicsit és az államvizsgással együtt teszem közzé.
Réka barátnőm már megjegyezte, hogy az utóbbi hetekben minden bejegyzésem azzal kezdődött, hogy időhiányban szenvedek államvizsga miatt... no, immár nem fogok erre hivatkozni. :) Ha tovább olvastok, megtudhatjátok, hogyan jutottam idáig el. ;)


A képek egy része saját, másokat a csoporttársaim készítettek, és van olyan is, főleg a két ballagásos és a bankettes képeknél, melyet a szervezők által megbízott fotós, Simon Norbert készített.

1. nap

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán hagyomány, hogy két ballagást tartanak. A ballagási ünnepség pénteken kezdődik, azzal, hogy a népviseletbe öltözött hallgatók és vezetőtanáraik kizarándokolnak a Csíksomlyói Kegytemplomba, ahol hálaadó misén vesznek részt.



A szentmise után persze ment a templomkertben a fotózkodás ezerrel. :) Utána szinte teljes létszámmal "sétáltunk" vissza a városba, ami kb. egy órás utat jelent, hogy beüljünk még valahova. Így az utolsó pillanatokban már minden alkalmat megragadtunk, amit közösen tölthetünk még el.


2. nap
Szombaton következett a taláros ballagás. A napot plakátírással kezdtük, ami annyit tesz,hogy minden szak kapott egy részt, ahova mindenfélét felírhatott: érzéseket, sérelmeket, bármit, amit az elmúlt három évhez köthetett.
Plakátírás után jött az utolsó előadás a két mentortanárunkkal, majd átvonultunk az egyetemről a szemben lévő művelődési házba, ahol egy nagyon hosszas ünnepi beszéd következett, amit végül a kalapok feldobása zárt.
Bevallom, én kicsit csaltam. Hiába írtam bele a nevem, nem mertem teljesen feldobni, csak épp meglendítettem. :D


A fenti képeken ne nézzétek, hogy durcás vagyok. Szemembe sütött a nap és szinte az összes képen ilyen hülye arcot vágok.  Sok szép virágot is kaptam, melyekből az alábbi montázst állítottam össze.


3. nap
Hétfő este tartottuk a bankettünket. Előtte készítettem pár fotót a szüleimmel és az unokahúgommal is. Instagramon és a heti boldogság gyűjteményben is eldicsekedtem, hogy az unokahúgom készítettel el a frizurámat. Nekem nagyon tetszett, és az estét is kibírta. :)
A bankettünk a Hargita Vendégváróban volt szervezve. Nagyon meg voltunk elégedve  a szolgáltatással, az ételek finomak voltak, a pincérekre sem lehet egy rossz szavunk sem.

Bankett után kezdődött csak igazán a kemény munka. Végül sikerült időben befejezni a dolgozatot, így miután kinyomtattam, már vihettem is a nyomdába, hogy bekössék az előzőleg megrendelt kis borítójába. Hatalmas élvény volt, mikor végre a kezembe foghattam. Sajnos túl sokat nem élvezhettem, mert még aznap le kellett adnom az egyetemen.

Magáról az államvizsga lefolyásáról nem készítettem montázst, de pár szóban elmeséltem a legutóbbi boldogság gyűjteményben. Kép is csak néhány készült. A bejegyzés kezdőképének bal alsó sarkában van az államvizsga utáni csoportképünk. Ott épp az eredményre várunk. Illetve a lenti montázs alsó sorának két képe is akkor készült.
A lenti képen azzal a két csoporttársammal vagyok látható, akikkel harmadéven a legtöbb közös munkánk volt. Sőt, Rékával igazából már másodévben kezdődött a kollaborációnk, akkor az összes olyan projektet, ahol ketten kell dolgozni, együtt csináltuk. Nagyon hiányozni fog!


Ez volt életem első olyan fontosabb eseménye, ahol Tati nem volt ott. Igazából már tavaly óta görcsbe szorult a gyomrom, ha erre gondoltam, ennek ellenére nem is a ballagás napja volt a legnehezebb, hanem mikor az államvizsga dolgozatot a kezemben tartottam. Láttam, hogy milyen izgalommal forgatta Édesanyám,és eszembe jutott, hogy mennyire büszke lenne most Tati is.
Miután befejeztem a dolgozatot, feloldottam a zene-blokkot, és elkezdtem hallgatni Kowáék legújabb albumát. Van egy szám, ami arról is szól, hogy engedjük el a szeretteinket. Eszembe jutott, ahogy pár éve, mikor még nem tudtuk, hogy Tati beteg, egyszer megkérdezte, hogy mikor végzek és kezdte számolni, hogy az még mennyi idő. A végén pedig fejcsóválva mondta, hogy ő azt már nem fogja megérni...
Picit kiborultam, de már jól vagyok, és tudom, hogy bár fizikai valójukban nem voltak jelen, fentről figyelnek és nagyon büszkék rám. ♥


A fenti képek a dolgozatról aznap készültek, mikor leadtam, a védés napján csak az a három fotó készült, amit a fenti montázsokban már láthattatok.

Meg szeretném köszönni nektek a sok biztatást és megértést, amivel az utóbbi hónapokban támogattatok!

Egy korszak lezárult, de vannak új terveim. Remélem, nemsokára arról is beszámolhatók nektek, hogy ezek a tervek megvalósultak. :)

Szép napot!
Bella

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Jó kis beszámoló volt, és szuper, hogy ennyiféle esemény zárja az egyetemi éveket. Nálunk csak diplomaosztó volt, semmi egyéb, pedig jó lett volna megadni a módját. Csinos vagy ünneplőben és civilben egyaránt, de a kedvencem a korall felsős kép, ahol a dolgozatot a kezedben tartod :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! :) Az erdélyi egyetemek többségén is csak diplomaosztó van, mi vagyunk a kivételek. :3

      Törlés
  2. Gratulálok, ez aztán a hagyomány! Érdekes volt olvasni, nagyon jók a képek, jó kis évfolyamotok lehetett. Várom a folytatást a tervekről :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Igyekszem időről időre beszámolni azokról is. :)

      Törlés

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből