 |
| Decemberi Balaton |
Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben szeretném bemutatni nektek, hogy hogyan, mivel telt a decemberünk Csík faluban. Az előző hónaphoz hasonlóan, a decemberben is sokminden történt velünk.
December elején a bejárati ajtónk is új kinézetet kapott, az őszi tenyéslenyomat-falevelek helyét a kis mikulás-zsákok vették át, mindegyik zsákon a gyerekek neve, sőt, a két tanító néni is kapott egy-egy zsákot, illetve három Mikulás figyelte a gyerkőcöket. Az ablak tisztításában és újradíszítésében az egyik tízedikes leányzónk volt nag segítségemre. Ugyanezen napon az osztályteremben egy fenyőfát is felállítottunk, mert sok gyereknek otthon nincs fenyőfája karácsonykor, de Evelin tanító nénivel azt szerettük volna, hogy minden gyereknek legyen fája, így a Gyermekek Házába a Mikulás hozta a fát, nm az Angyalka.
Ahhoz, hogy a Mikulás eljöhessen, tanító néniknek is be kellett segítenie az öreg piros ruhásnak, hisz a sok munka mellett elkélt neki minden dolgos kéz. Így nézett ki a nappalink, miközben csomagokat készítettünk a hatvan gyerek számára, amit másnap kolléganőm párja Mikulásnak beöltözve osztotta ki a gyerkőcök között.
Úgy tűnik, nem csak a Csík falusi gyerekek, de a tanító nénik is nagyon jók voltak egész éven át, mert a Dumbravén-i kollégák Mikulása lepett meg minket egy-egy csomaggal.
December 16-19 között egy moldvai csoporttal lehetőségünk nyílt részt venni a budapesti Parlamenti Gyermekkarácsony rendezvényen. Csíkfaluból hat gyermekket kísértem el a rendezvényre.
December 15-én, csütörtök este indultunk, péntek délután értünk a szálláshelyünkül szolgáló, Balaton parti településre, Zánkára. Itt vacsora előtt még lesétáltunk a Balaton partjára, de a hideg szél miatt túl sokáig nem időztünk. Másnap utaztunk a Budapestre a Parlamentbe, ahol az egész napot töltöttük. A gyerekeknek koncerttel, játékokkal, kézműves folyosóval, arcfestéssel kedveskedtek a szervezők, mindenki nagyon jól érezte magát.
Vasárnap délelőtt az Operaházban néztük meg a Diótörő című balettelőadást, ennek végeztével indultunk haza. Utunk Debrecen fele vezetett, ahol Petra nővér és segítői finom, meleg vacsorával, süteménnyel és szörppel vártak ránk. Mi hálánk jeléül elénekeltük nekik a Mennyből az angyal című karácsonyi éneket. Hétfő reggelre értünk haza, kicsit fáradtan, de boldogan a csodás hétvége miatt.
A nehézségekről és örömökről
Nem csak a gyerekeknek, de nekem is hatalmas élmény volt ez az utazás, hiszen életemben először vettem részt úgy kiránduláson, hogy kísérő tanár vagyok, éjjel "járőrözök" és azt próbálom megakadályozni, hogy a kamasz fiúk a kamasz lányokhoz ne osonjanak be, vagy fordítva.
A kirándulás nem indult jól, épp akkor kezdődött a havazás Romániában, így majdnem lefújtuk a részvételt, mert a buszsofőrök nem merték bevállalni, hogy bejöjjenek a faluba (Igen, ennyire eldugott és nehezen megközelíthető helyen élünk^^). Végül a párom volt az egyik megmentőnk. A bőröndöket bepakoltuk az autójába, illetve engem és a legkisebb kislányt elvitt a falu bejáratához, míg a többi gyereket a kolléganőm hozta az autójával.
Ha ennyi kellemetlenség nem lett volna elég, amint átléptük a határt, a telefonom megbolondult - mint később kiderült, a szolgáltatónál nem állították be a roumingot mikor szeptemberben a családi szerződésből kiválva külön szerződéses lettem. Bennem meg sem fordult, nem lenne beállítva, mert abban egyeztünk meg a pasival, aki intézte, hogy minden úgy marad, ahogy volt. Ráadásul két nagynénivel és a párommal is kellett volna tartanom a kapcsolatot. Az volt a szerencse, hogy az egyik nagynéni még azelőtt hívott telefonon, hogy átléptük volna a határt, így a telefonszáma megvolt, ezért az egyik kolléganőm telefonjáról fel tudtam vele venni ismételten a kapcsolatot, így szombatona Parlamentnél tudtunk találkozni. Végül a párom és a nagynéni segítségével el tudtuk érni a másik nagynénit is, így minden gyerek tudott találkozni a rokonokkal.
Amilyen nehezen és rosszul indult, olyan jól végződött a kirándulás. Én voltam az egyedüli tanító, aki a gyerekekkel együtt hátul ült a buszban. Eznnek köszönhetően nagyon jól összebarátkoztam a többi településről érkezett gyerekkel is, úgy a legapróbbakkal, mint a legnagyobbakkal. A "padtársam" pont annak a kollégámnak a fia volt, akiknek otthona január 9-én égett le, és akik számára adományokat gyűjtünk - bár csak a hazafele úton, nem sokkal azután, hogy átléptünk Romániába, jöttem rá, hogy a kollégám fia a kis barátom.
Pihenni akkor sem tudtam, mikor haza értünk. Sőt. Akkor kezdődött csak a hatalmas munka. Hazaérve az a hír fogadott, hogy felütőtte fejét a tetű-vész, kolléganőm sikeresen elkapta a gyerekektől. Én szerencsére megúsztam, de egy napog vakaróztam, míg biztosra nem vettük, hogy én kimaradtam. Hétfőn megvizsgáltuk a gyerekeket is, előttük nem mondtuk, hogy hol találtunk, csak később a szülőknek mondtuk el. Meglepetésünkre, csomó szülő tudott már róla, de gyszerűen nem foglalkotak vele... Szerencsére egyik anyuka, akivel nagyon jóban vagyunk és sokat szokott nekünk segíteni, most is rögtön segítségünkre sietett, volt egy gyógyszertárban kevert gázolajas kencéje, ami segített a kolléganőmnek, így már ezelőtt megszabadult a vendégektől, hogy haza kellett volna utazzunk Karácsonyra.
December 19-én értem haza, még akkor este elkezdtük válogatni az adományba kapott ruhaneműket, sokat félretettünk a diákjaink és családjaink számára, a többit dobozokba tettük, és december 20-ra "turkálót" hirdettünk. Vagyis a szülők eljöttek és mindenki kiválogatta, hogy mit szeretne haza vinni. Amit előzőleg kiválogattunk csomagokat szintén széthordtuk a családoknak.
December 21-én volt a karácsonyi műsorunk. Sok gyerkőc december 19-én még mindig nem tudta a verset, szóval elég megfezített meló volt, de a vége! Na, az megért minden fáradozást! Sajnos a szöveg nem nagyon hallatszott, mert a kocsma másik részében az emberek nagyon dumáltak, viszont az énekek nagyon jók voltak, és a gyerekek is ügyesen mondták a verseket. És igen, kocsmában voltunk, itt van csak akkora hely, ahol ilyen rendezvényt le lehet bonyolítani. A Márton-napi bálunk is itt volt megrendezve.
Több pozitív élményem is volt a karácsonyi műsorra való felkésüléssel kapcsolatban. Van egy hiperaktív kisfiú, akivel nagyon nhezen tudok sokszor szót érteni, mégis, ő volt az egyetlen, aki fóliába téve védte a lapot. Sokat kűzdöttünk, hogy közös erővel meg tudjuk tanulni a szakaszt, ami rá volt osztva, de végig éreztem rajta az akaratot, hogy megtanulja a verset. Végül elmondta a verset, s bár egyáltalán nem lehetett érteni a szavakat, mégis akkora sikerélmény volt ez a kisfiú számára is, és számomra is.
Aztán van egy másik fiúcska is, ötödikes és csak pár hete kezdett járni, azután csatlakozott, hogy kiosztottuk a karácsonyi verseket. Nem nagyon tud magyarul, így igen csak fejtörést okozott, hogy mit találjak ki a számára. Végül a Betlehemi királyok egy szakaszának a felét bíztam rá, a másik felét pedig egy negyedikes fiú mondta, aki az egyik legügyesebben beszél magyarul. Igen ám, de az ötödikes fiúcskámnak tényleg nehezen ment a négy sor, ezért végül abban egyeztünk meg, hogy a negyedikes fiú mond hat sort és a maradék kettő marad az ötödikes fiúnak. Szerdán, a főpróbán viszont jött a negyedikes fiú, hogy a társa kérte, hadd mondhassa ő a másik kettőt is. Otthon addig gyakorolta, míg meg tudta tanulni mind a négy sort! Persze, pici beleakadt, mikor a szülők előtt kellett elmondani a verset, de kis segítséggel sikerrel járt.
A hamradik, ami nagyon jól esett, az az egyik másodikos kislányom viselkedése volt. Ő viszonylag ritkán jár órára, és nem is nagyon tud magyarul. Mondjuk már érezhetően jobban tud, mint év elején. Sokszor annyira próbálkozik, hogy magyarul tudja elmondani, mit szeretne megosztani velem, ami többé kevésbé sikerülni is szokott neki. Most eljutottunk odáig, hogy szereplés előtt oda mert jönni és megmondani, hogy fáj a hasa, mert éhes lett (vásároltam neki szendvicset, mert a gyerekek részére vitt alma és szaloncukor addigra már elfogyott), aztán az előadás után szintén odajött, hogy fél hazamenni egyedül, mert a bátyja még marad. Így együtt sétáltunk haza, közben persze beszélgettünk. :)
Az oztályteremben felállított fenyőt átvittük a kocsmába, hogy legyen ünnepibb a hangulat, és ott is hagytuk Gusztinál (a kocsmárosunk) egyelőre, hogy legyen kis karácsony ott is.
Az alsó képen az én csoportom, a 2-5. osztály látható. Mi voltunk a második "fellépő". Az előadást az óvoda-előkészítő-első osztály csoportja kezdte, utánuk jöttünk mi, majd a 6-8. osztályos csoport, s végül a sort a 9-11-dikesek éneke zárta.
A képek minőségéért elnézéseteket kérem, sajnso csak telefonnal tudunk fotózni, azzal pedig fényviszonytól függően változik az elkészült képek minősége is.
Ha a többi csoport előadásáról készült képeket is meg szeretnétek nézni, azt a Csík falusi Magyar Ház FB oldalán, itt megtehetitek.
Az előadás után a gyerekek megkapták az ajándékokat, melyek az Angyalkától kicsit hamarabb jöttek el. Az ajándékokat a keresztszülőktől, illetve Petra nővéréktől érkeztek. Sajnos a legtöbb csomag kisgyerekeknek szólt, ráadásul fiúknak, de a gyerekek megkapják a módját, hogy minden ajándéknak megtalálják a felhasználási módját, és örüljenek nekik.
December 22-én este Diószénről érkeztek asszonyok megénekelni. Annyira csodálatos volt! Gyönyörű, régi karácsonyi énekeket énekeltek, végén bózát szórtak a földön. Behívtuk őket az osztályterembe. Itt megkínáltuk őket üdítővel, süteménnyel, sőt, jó moldvai vendéglátókhoz illően pálinka és bor is előkerült - a böjt ellenére bizony a legtöbben igényt tartottak rá, sőt, a tarisnyából diószéni pálinkák is kerültek elé. Beszélgettünk, énekeltünk, csodálatos este volt.
Hát így telt el a decemberünk. Mi december 23-án reggel indultunk haza.otthon már nagyon vártak rám, s persze én is alig vártam már, hogy kicsit otthon lehessek. 22-én megérkeztek hozzánk nagynénémék is, akiket évek óta nem láttam személyesen, mert az ország másik felében, a tenger partján élnek. Így életünkben előszür együtt karácsonyoztam velük. Évek óta nem volt ennyire meghitt karácsonyunk. Imádtam, minden percét!
S bár nem Moldvához tartozik, de az év hátralévő része is nagyon jól telt Minden este, sőt, napközben is kint voltam a városban, hol vásárolam, hol rég nem látott barátokkal találkoztam, ünnepeltünk, nagyokat beszélgettünk és baromi jól szórakoztunk. Igazi feltltődés volt!
Köszönöm, hogy elolvastatok!
Jövő hónapban jövők a januári bejegyzéssel!
Szép napot,
Bella
