2011. július 14., csütörtök

Személyes | Végre...

... befejeztük a meszelést. Ma már a szőnyegek is a helyükre kerültek (kerültek volna azok hamarabb is, csak épp az időjárás nem akarta engedni^^). Még nem vagyunk kész teljesen, egy-két apróbb dolog még hátra van.
A meszelés az kész katasztrófa volt.Már a második nap sikerült a combommal telibe találnom a félretolt ágyat. Ráadásul sógor épp akkor hivott (épp ezért siettem a terasz fele, csak ugye az ágy nem a régi helyén volt, spec. pont útban). A könnyeim rögtön kiszöktek és csak szitkozódni tudtam. Sógot rögtön tudta, hogy mi történt, nem kellett neki vázolni, azzal cseszegetett, hogy nekem is pont akkor kell eltalálni az ágyat, mikor Nővérkémmel épp telefonálnak, ezzel párhuzamosan meg Édesapám mondogatott oda ugyanilyen stílusban.

Arról nem is beszélve, hogy hogy kihúzódott. Mivel a fal omlott meg. Amit egyik nap felmeszeltünk, másnapra felhólyagzott. Mikor már azt hittük, hogy ennek is vége, lassan végzünk, jött a nagy sokk: a nagyszobában egy teljes falat kellett ismét letisztítani, javítani, majd újrafesteni. Szó szerint a betonig lejött a festék. Az eddigi összes festékréteggel együtt. Még a régi, hengeres mintás időszakból is (kis hintalovak voltak).
Rájöttem, mindent feltakarítani és a cuccokat a helyükre tenni bizony sokkal hosszadalmasabb és fárasztóbb feladat, mint elpakolni és a bútorokat össze-vissza húzogatni.
Nem is tudom, hogy bírom ki az egészet, ha nem hallgathatom a FunFm rádiót (ált. telefonon, kihangosítva, meg is lett a hatása: egy hét alatt 3* töltöttem fel^^), nem sudokuzhatok (kedden nem bírtam, az egyikdoboz aljáról sok emelgetés és pakolgatás árán előszedtem. Még életemben nem sudokuztam egyszerre ennyit. Pedig nem most kezdtem, egyszerűen imádom ezt a játékot.^^) Meg tétlenségemben még egy Émile Zola könyvnek is nekikezdtem. Ez volt legfelül. Illetve egész pontosan az Utolsó mohikán és a nyomorultak voltak fent, de ezek románul. =)
Kb. csütörtökön már az édes kis hörcsögeim sem bírtak magukkal, így jobbnak láttam a kicsiket kölyköket különválasztani. Azóta külön vannak. (: Majd jutatok róluk képeket, úgyis el vagyok maradva. (: Neveket még nem tudok, pedig lassan már ideje lenne egy keresztelőhöz. ^^ Ami biztos, hogy most nem lesz komoly, mitológiai nevük, mint a szüleiké. Már egy pár név motoszkál bennem, majd meglátjuk, melyiket kapják.

Tegnap (ha az órát nézem, már tegnapelőtt^^) volt a névnapom (a sok közül az egyik,ezt kivételesen ünneplem^^), mivel még nem egészen voltunk rendben, anyukám mondta, hogy hogy vesz virágot. Erre én: az nem kell, helyette süss palacsintát. Aztán anyukám dinnyét vett ünneplésül, de én csak kikönyörögtem a beígért palikat. Nem mintha nem tudnék magam is készíteni, de valahogy a gyermekkoromat idézte az, ahogy anyukám előkészítette a masszát, majd a tűzhelynél áll, egymás után süti a finomságokat, én meg lekvározom őket. Olyan jó volt. (:
Apukám olyan drága volt, sunyiban leszökött az udvarra és egy csokor gyönyörű  mezei  udvari virággal tért haza. A kép minősége nem a legjobb.


 Aztán tegnap azt is felfedeztük, hogy a karácsonyi kaktuszunk november-december helyett júliusban bimbózik. ^^

 A muskátlik is kicsit beleszöktek a képbe, de azért jól kivehető a rózsaszín bimbócska a fal mellett.
A szép fehér orchideámmal pedig történt valami. Az összes virágát lehullatta, mindkét tőről. De nem ám egymás után. Vasárnap még szép, hétfőn már kezdte hullatni a virágait, pár nap alatt az összeset lehullatta. Normális ez? Nem csak egyenként, lassan hullatja le őket?

Isa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből