Pénteken szerettem volna irni egy bejegyzést, hogy milyen jól telt a napom, de későn értem haza, így szombatra halasztottam. Sajnos, azzal nem számoltam, hogy szombaton olyan híreket kapok, melyektől el megy a kedvem. A szomszéd fiú meghalt. Még mindig nem tudom felfogni, egy hete még köszöntünk egymásnak, sőt, anyukám még a halála előtti nap is beszélt vele. Én még mindig nem tudom elhinni, tegnap 5 percet töltöttem a teraszon, a lépcsőházuk bejáratát figyelve, hátha leszalad a lépcsőn. Igaz, hogy az utóbbi 4-5 évben már nem beszélgettünk, csak köszöntünk egymásnak, de ezelőtt 10 évvel még néha együtt játszottunk, mikor a saját korosztályunkból nem volt senki kint az udvaron. A játékot, melyet Ő talált ki, "rókázásnak" hívtuk. Az volt a lényeg, hogy ő volt a róka, mi, a barátnőmmel meg a tyúkok, akik tojást tojnak. Ha jól emlékszem, tőle tanultam meg, hogy a kakas nem tojik tojást, csak a tyúk, talán még azt is, hogy a róka szereti a tyúkot. (:
A temetésen sajnos nem voltam ott, tegnap délelőtt 10 órától volt, én viszont csak 11 órakor tudtam meg, hogy ő halt meg, és nem a másik szomszéd fiú. Talán jobb is igy, hogy nem láttam a koporsóban, így úgy tudok rá visszaemlékezni, amilyen volt, mosolyogva, mindig valamerre tartva, biciklizve, a lépcsőn leszaladva, avgy éppen felfele tartva...
"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál. " P.S. I love you c. filmből
