Pénteken szerettem volna irni egy bejegyzést, hogy milyen jól telt a napom, de későn értem haza, így szombatra halasztottam. Sajnos, azzal nem számoltam, hogy szombaton olyan híreket kapok, melyektől el megy a kedvem. A szomszéd fiú meghalt. Még mindig nem tudom felfogni, egy hete még köszöntünk egymásnak, sőt, anyukám még a halála előtti nap is beszélt vele. Én még mindig nem tudom elhinni, tegnap 5 percet töltöttem a teraszon, a lépcsőházuk bejáratát figyelve, hátha leszalad a lépcsőn. Igaz, hogy az utóbbi 4-5 évben már nem beszélgettünk, csak köszöntünk egymásnak, de ezelőtt 10 évvel még néha együtt játszottunk, mikor a saját korosztályunkból nem volt senki kint az udvaron. A játékot, melyet Ő talált ki, "rókázásnak" hívtuk. Az volt a lényeg, hogy ő volt a róka, mi, a barátnőmmel meg a tyúkok, akik tojást tojnak. Ha jól emlékszem, tőle tanultam meg, hogy a kakas nem tojik tojást, csak a tyúk, talán még azt is, hogy a róka szereti a tyúkot. (:
A temetésen sajnos nem voltam ott, tegnap délelőtt 10 órától volt, én viszont csak 11 órakor tudtam meg, hogy ő halt meg, és nem a másik szomszéd fiú. Talán jobb is igy, hogy nem láttam a koporsóban, így úgy tudok rá visszaemlékezni, amilyen volt, mosolyogva, mindig valamerre tartva, biciklizve, a lépcsőn leszaladva, avgy éppen felfele tartva...
