Ahogy arról már Baba is beszámolt, múlt hétvégén voltak itthon a városnapok. A felhozatal idén sem volt valami fényes (nem úgy, mint a régi szép időkben), de jóval jobb volt, mint a múlt évben.
Mint azt rólam tudni lehet, eléggé oda meg vissza vagyok az ékszerekért. Pénteken az volt a szerencsém, hogy reggel, mikor elsétáltam a standok mellett, még nem voltak kint, este, mikor ismét ott voltam már nem voltak ott. Így a vásárlás is elmaradt. Nem úgy szombaton. :D Jó sokáig nézelődtem és csöpögtettem a nyálam, mire végre sikerült választani. Rózsaszín lett, mert abból nincs túl sok, és ezüstözött drótot, mert azt imádom. *.*
A másik szerzeményem egy kedves ajándék. Szintén ékszer. És szintén szombaton kaptam. A barátnőm, Aliz a tengerparton volt, onnan hozta nekem ezt a tarka karkötőt. Én személy szerint nem vagyok oda a tarka dolgokért. Persze ahogy az lenni szokott, kivétel erősíti a szabályt: egyszerűen imádom! Oda jutottam, hogy nem akartam letenni. :D Csak este lefekvés előtt, reggel meg rögtön vettem is fel. Imádom ahogy csilingel...
Köszi Alizom. :*
Isa
