Nemrég Katy megjelölt egy bejegyzésében, felkérve ezzel egy kis játékra.
A szabályok egyszerűek:
- Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
- Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
- Pécézz ki hét embert, nevezd meg, és linkeld be Őket a blogodba.
- Értesítsd Őket a kipécézésről hozzászólásban a blogukon.
Örülök, hogy Katy megjelölt, mert magamtól valóban nem sok dolgot osztok meg veletek. Nem mintha ki szeretnélek zárni titeket a magán életemből, csak egyszerűen ilyen a természetem. :) Szóval köszi szépen itt is Katy, hogy gondoltál rám! :)
Akkor nézzük, mit sikerült összeszednem magamról. :)
1. Magányos farkas vagyok. Mint a farkasok, én is igénylem, hogy társaságban legyen, együtt dolgozzak másokkal, viszont ha egy egész hétvégét egyedül kell töltenem, az sem aggaszt ha van nálam egy rakat könyv, pár sorozat vagy internet.
2. Ritkán keresem a barátaimat. Nem mintha nem tartanék igényt rájuk, mert fontosak a számomra, de amióta szétszóródtunk az ország különböző városaiba, alig tudunk évi egy, max két alkalommal összeülni. Viszont ha végre sikerül időt szánni egymásra, órákon át csak beszélünk, beszélünk és beszélünk. :)
3. Kislány korom óta pedagógusnak készültem. Ovis koromban óvónő, elemistaként tanítónő, gimnazistaként tanárnő szerettem volna lenni.
4. Az idei nyár volt éltem egyik legrosszabbika. Óriási kudarcként éltem meg, hogy nem maradhattam matek szakon, haza kellett jönnöm, ráadásul ezzel a több mint 12 éves álmom is dugába dőlt, hogy valaha is tanár lehessek. Szóval a nyár nálam egy enyhébb depresszióról szólt.
5. Ami addig tartott, míg első nap be nem mentem az egyetemre. A Babes-Bolyai és a Sapientia két külön világ. Az utóbbit szinte mindenki lenézi, hisz csak nemrég lett akkreditálva, bevallom, anno én is köztük voltam. De csak az tudja, milyen nívós itt az oktatás és milyen az itteni diákélet, akiknek, hozzám hasonlóan, van összehasonlítási alapjuk. Én egyszerűen imádom! Olyan, mintha egy nagy család lenne az egész egyetem, ami, véleményem szerint a tanulásban és fejlődésben is sokkal jobban segít és előre hajt. Most már én is büszke vagyok rá, hogy elmondhatom, sapientiás hallgató vagyok. :)
6. Ha nagyon hiányzik Kolozsvár (ami még most, lassan egy év után is gyakran megesik), behunyom a szemem és magam elé kézelem az utcákat, hogy épp hova szeretnék eljutni és megyek, buszozok, szaladok, jelzőlámpára várok.
7. Egy nap szeretném a saját könyvemet a kezemben tartani.
Nem volt könnyű összehozni, de remélem, örömmel és szeretettel fogadtátok, olvastátok. :)
A hét bloggerina, akikről többet szeretnék megtudni pedig a következő:
Csodás vasárnapot kívánok! :)
Bella
