Ó, nem akarom én abba hagyni a blogolást, hisz annyit ad nekem ez a kis fészek, no meg Ti is! Komolyan, ha létezik olyan, olyan valaki szerelmes a saját blogjába, akkor az tuti én vagyok. Mert egyszerűen imádom minden kis pixeljét. mert a legkisebb képecskétől a legnagyobbig mindet én állítottam össze, olyan Bellás, annyira én vagyok ez a blog, hogy az már szinte hihetetlen. :)
Rengeteg poszt van, amit még meg szeretnék veletek osztani. Csak irányadónak: 279 képecske várja a feltöltését a blogos mappácskámban, és még nincs is köztük a Napi cuki, Ti kértétek posztok képei. Minden nap nagy dilemmában vagyok, hogy akkor miről posztoljak és miről nem, mi kerüljön át egy másik napra. Olyannyira, hogy a "Folytonos" karkötős poszt pl 8 napot csúszott és minden nap átállítottam az ütemezőt! :D
Ha hiszitek, ha nem, ezek a képek még a régi géppel készültek. Mondogatom is néha magamban, amolyan keserédesen, hogy ha más szempontból nem is, azért jó volt ez a géphalál, hogy így azok a posztok is megszületnek, amiket már hónapok, hetek óta húzok-tolok.
Mint említettem, rengeteg dolgot szeretnék veletek még megosztani, de a 4-5 napi bejegyzést már túl soknak tartom. Valójában a hármat is, de sokszor kikívánkozik belőlem az a harmadik is. ^^ Ezzel eddig nem lenne semmi gond, de nekem októbertől ugyebár egyetem, és mindenki azzal jön, meg tudom magamtól is, hogy nagyon nehéz szakot választottam, sokat kell tanulni, első évben vért kell izzadni... és bizonytalan a jövő, nem tudom, hogy lesz-e időm, vagy találóbban fogalmazva, rettegek attól, hogy marad-e idő a posztokra, újdonságokra, kreatívkodásokra majd. :( Az meg ugye nagy vágás, hogy még másfél hónapig megy a napi 2-3 netán 4 poszt, aztán októbertől semmi. :S Ezt sem szeretném. Ezért arra is gondoltam, hogy azokat a posztokat, recepteket, amelyek még az őszi, téli hónapokra is érvényesek, akkorra időzíteném, így akkor sem hal ki a blog ha nem jut annyi időm, amennyit szeretnék. Mit a véleményetek?
Magamat ismerve, az e-mailjeimet folyton nézni fogom, így a blogos megjegyzésekre, kérdésekre is azonnal fogok tudni válaszolni, ahogy az volt az érettségi időszak nagy része alatt is. ^^
Persze, lehet, hogy nem ilyen vészes a helyzet, meg amúgy is hajlamos vagyok mindent a lehető legrosszabbul látni, de azért jobb félni, mint megijedni, nem igaz? :) Meg a másik, hogy olyan rég óta őrlődöm már ezen, most végre kimondhattam, jobban fogalmazva kiírhattam magamból, és ez kicsit könnyített a dolgon. :)
Van olyan olvasóm, aki matekon vagy informatikán van? Netán még Romániában is tanul? Szívesen kifaggatnám, hogy valóban olyan mumus-e az első év. ^^ Jó, azt mondjuk tudom, hogy bárhova megyek, az első év a legnehezebb, leggyilkosabb, engem az érdekelne, hogy a matek valóban olyan sokkal gyilkosabb, mint mondják. ^^ Nem mintha megbántam volna, hogy ezt választottam, hisz amióta csak a számokat ismerem, ez a kedvencem, csak úgy mihez tartás végett. ^^
Na jó, a rinyálásból egyelőre ennyi, még mielőtt megunnátok. ^^ Most jöjjön pár szuperebb dolog! Ma reggel egy papírka várt a postaládában (illetve apukámat várta, mert ő a postafelelős nálunk^^), hogy két csomagom is érkezett. nagyon megörültem nekik, mert amióta a Katy-től küldött csomagom elveszett a süllyesztőben, már nem is reménykedek benne, hogy valami is ismét eltalál hozzám. Így inkább a napokat sem számoltam, hogy kb mikorra kéne ide érjenek. De ma megérkeztek, a kettő egyszerre! :)
Az első Csandi csomagja volt. nagyon szépek egytől egyik! A hűtőmágnest még nem tudom, hova fogom feltenni, lehet, hogy inkább tűpárnaként fog szuperálni... vagy nem tudom. :) Hűtőre félek feltenni, mert nálunk majdnem minden hűtőmágnes rosszul végzi. ^^ A fonal színe pedig valami csodálatos! :) De nem is áradozok róla többet, inkább beszéljen a kép, melyet ezúttal Csandi blogjáról vettem kölcsön.
Igen, én vagyok a Konyhatündérke, ezután így szólítsatok! ;) Viccet félre téve, nagyon tetszettek az ajándékok és a megnevezés is! :)
A másik dolog, amiről beszél ni szeretnék talán egy külön posztot is megérne! Emlékeztek még a Rossz hír posztomra (amúgy tegnap bukkantam rá egy Jó hír posztra is itt a blogon^^), ebben számoltam be nektek, hogy a fényképezőgépem elromlott. Jobban mondva nem maga a kép, hanem az a kis pöcök, de így sem lehet normálisan fotózni vele. Nagyon sajnálom, mert szerettem a kis drágát. Ha eddig valaki nem tudta volna, még léteznek csodák és önzetlen emberek a Földön! Erika, a Dublin felett az ég blog írónője ugyanis rögtön felkeresett e-mailben, hogy neki van egy gép pluszban és szívesen elküldi nekem, persze, ingyen. Először azt sem tudtam, valóban ezt olvasom, vagy csak álmodom (nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálam néha becsúszik egy-egy nagyon élethű álom). Rögtön nem is tudtam mit válaszolni, egy napig rágódtam, és próbáltam elhinni, hogy igen, valóban élnek még ilyen csodálatos emberek (jó, aki hallgatja Csiszár Jenő műsorát az eddig is tudhatta, de velem még ilyen nem történt azelőtt^^). Másnap reggel anyukámmal is megbeszéltem, ő is meglepődött, és végül válaszoltam Erikának. Ő még aznap feltette a gépet a postára. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha ő is elkallódik. Nem magam miatt, legalábbis nem első sorban, hanem hogy miattam felteszi, aztán ugyancsak miattam eltűnik, s a végén se Erika, se én nem használom... nem tudom, a gondolatmenetemet mennyire tudtam érthetően megmagyarázni. ^^ Amúgy ez bánt a Katy-től nyert lakk esetében is. :(
Szóval ma megérkezett a fényképezőgép is. :) Ő is Samsung, kinézetre is hasonló, sőt, még a gombok is, így biztos jól megértjük majd egymást. Az egyetlen lényeges különbség az az aksi, mert neki saját aksija van, míg a régi gépemnek ceruza elem méretű aksikat kellett venni. Még azt tanulmányozom, hogy hogyan lehet feltölteni, de majd jönnek vele is képek :)
Apukám még ma sem hitte el, hogy valaki tényleg elküldte számomra a fényképezőgépét. ^^
Köszönöm szépen Erika! Nagyon boldog vagyok!
Bella