Recept | Ordás palacsinta

Eredetileg a jubileumi VKF-re készült volna, akác társaságában. De a fehér akácról (meg kb minden más fincsi virágról is^^) érettségi miatt idén lekéstem. Aztán felhívtam mamámat, ugyanis nála ettem eddig ilyen finomságot, hogy mit szól, a most nyíló lila milyen lenne. Nem tanácsolta. Aztán ma írtam Alíznak, a Selectfood blog írójának, aki megerősített abban, hogy jó választás volt a lila akác mellőzése a palacsintámból, ugyanis fehér testvérével ellentétben, ő már mérgező növény. Na pff... de nem adom ám fel, körülnézek, hátha találok még valami fincsi ehető virágot. :)

Rólam tudni kell, hogy élek-halok az ordáért! Emlékszem, mikor pici voltam, mindig én ettem meg, szüleimnek épp csak kóstoló maradt. No meg mindig azt kellett hazudni, hogy nagybátyám készítette, mert csak az övé volt finom, ergo csak azt ettem meg. ^^ Persze, gyakran készített ő is. :D
Vasárnap kaptunk egy kevés ordát, de ilyen melegben nem lehet sokáig tartani, én rögtön tettem is róla: megettem úgy magára rögtön két szeletet. :D Aztán nem sokáig tanakodtam, hogy buktába vagy palacsintába használjam-e fel. ^^ De apukámat is megnyugtattam, aki inkább buktát szeretett volna, hogy a következő adagból már az fog készülni. ^^ Csak már lenne itt az a következő adag! ♥


A palacsintát szerintem mindenki a megszokott módon készítse el én általában 4 tojásból készítem, kb 15 kanál liszttel, két csipet citromhéjjal, tejjel, szifonnal hígítom, míg el nem érem a megfelelő állagot.

Ordás töltelék: az ordát villával összetöröm, egy tojás sárgája (ez nagy melegbe el is hanyagolható, én jobban szeretem vele, ezért most is tettem, no meg nálunk nem szokott maradni másnapra is, így a romlástól sem kell tartani^^), egy evőkanál cukor, kapor. Az összetevőket jól összekavarjuk, míg az orda fincsi krémes nem lesz. Utána lehet vele kenegetni a palacsintákat. ^^

Ti szoktatok ilyen finomságot készíteni? :)

Bella