Eddig mindig az utolsó, vagy utolsó utáni pillanatban készítettem el valami finomságot a nekem osztott blogokról, most végre sikerült jó korán elkészíteni valami finomat! :) Remélem, ebből rendszert fogok csinálni. ^^
A mostani fordulót Chef Viki rendezte, az én párom Panna lett. Nagyon örültem, mikor megpillantottam a nevét, mert már máskor is nézelődtünk egymás blogján, nem vagyunk ismeretlenek egymásnak. ^^ Amint megpillantottam a nevét, rögtön tudtam, hogy mit fogok elkészíteni. :)
 |
| Klassz kis reggelim volt, igaz? :) |
Pár napja ugyanis láttam, hogy ő is császármorzsát készített. Ezt a finomságot már én is évek óta szeretném elkészíteni, ugyanis a mi vidékünkön nem túl ismert, sőt, én egészen másfél évvel ezelőttig nem is hallottam róla, akkor Via blogján olvastam a receptet, rögtön át is másoltam a receptes füzetecskémbe, hogy majd valamikor elkészítem.
Az elmúlt két napban szerettem volna elkészíteni, amíg még az unokahúgom is nálam van, hogy ő is megkóstolhassa ezt a finomságot, de sajnos nem úgy jött össze.
De ma végre elkészítettem! Én Panna és Via változatát dolgoztam össze, így született meg az én saját Császármorzsa változatom. :D Amit imádok! Szerintem lesz még ilyen máskor is. :D
Akkor jöjjenek a hozzávalók, nekem négy ilyen kis tálkához volt elegendő. Nem vagyunk nagy étkesek, ráadásul a császármorzsa is elég tápláló, így nekem egy ilyen kis tálka elég is volt reggelire.˘˘
Hozzávalók:
*2 tojás
*1 cs vaníliacukor (10 g)
*3 ek kristálycukor (én kevesebbet használtam, úgy is elég volt)
*10 ek búzadara (kb 2,5 dl)
*4 ek finomliszt (de lehet rétes is)
*1,2-1,5 dl tej
*1,2-1,5 dl tej
*1 késhegynyi só
*3 dkg vaj
*mazsola
*tálaláshoz lekvár, én a tavalyi szilvalekvárt használtam. :)
Elkészítés:
1. A tojások sárgájához hozzákeverjük a liszteket, a cukrokat, majd lassan a tejet. Panna változatában ásványvíz is volt, lehet, hogy legközelebb én is kevesebb tejet használok, és pótlom ásványvízzel, ha a palacsintánál bejön, itt sem lehet gond. ^^
2. Miután összekavartuk őket, hagyjuk kicsit állni, ezalatt a tojásfehérjéket egy késhegynyi sóval kemény habbá verjük.
3. A habot lassan hozzákeverjük a darás masszánkhoz.
4. A vajat a serpenyőben felhevítjük, majd a tésztánkat szépen beleöntjük. Vigyázzunk, hogy elég nagy serpenyőt válasszunk! Ha a tészta a serpenyőben van, a tetejét ízlés szerint megszórjuk pár szem/jó sok szem mazsolával. ^^ (Én az arany középutat választottam :D )
5. Hagyjuk hogy az alja szépen megbarnuljon, majd spatulával/fakanállal szépen aprózzuk fel, és fordítsuk meg a tésztát, hogy a másik fele is megpiruljon. Időközben jól aprítsuk fel a tésztát, hogy "morzsás" legyen. :)
6. Ha aranybarnára sült, leolthatjuk a tüzet, kész a császármorzsánk! :) Lekvárral tálaljuk. :)
Igen, jól látjátok, a kis serpenyőnknek nincs (már) nyele. Letörött. De csak úgy hirtelen! Még megértettem volna, ha leejtsük és úgy törik le, de nem, ez csak simán letörött róla. XD Pedig akkor még csak alig egy-két hónapja volt használatban. Azóta már lehúzott így több mint 11 hónapot. :D És imádjuk! :) Bár tény, picit nehéz vele dolgozni. :)
Kicsi volt a serpenyő, gondolkodtam is, hogy két adagban süssem-e meg, de végül egy adagban beletettem, ezért nehézkes volt a darabolás, de végül sikerült feldarabolni is, morzsás lett, és meg is sült mindenhol. ^^
Anyukám mesélte, hogy ők anno a vendéglőbe készítettek ilyet ha halottas tort kellett lefőzzenek, de ők tepsiben sütötték, cukor nélkül, kockákat vágtak és becsinált leveshez kenyér helyett tálalták.
Tudtátok, hogy a császármorzsát még smarninak is hívják? :)
Ti szoktatok császármorzsát készíteni? Esetleg gyermekkorotokban ettetek ilyet, vagy most saját gyerekeiteknek készítitek el? Milyen a ti változatotok? :)
Bella♥