A Karácsonyt egy közeli városban töltöttem, az unokatestvéreméknél. Ott gyűltünk össze. Nagyon jól telt, és örültem, hogy kicsit velük lehetek, hiszen másfél éve nem láttam őket. 25-én nagynénémék is megérkeztek, akiket szintén másfél éve nem láttam. Az ünnep tökéletes volt, nem az a szokványos karácsony, mint itthon, eleinte fura is volt, de életem egyik legszebbje lett. (:
A Szilveszterem hasonlóan telt, a rokonság körében. Ennél szebb, jobb nem igazán lehetett volna, s cseppet sem bántam meg, hogy a barátok helyett inkább a ritkán látott rokonságot választottam. Annál is inkább, mert unokatestvéreim pár nap múlva ismét utaznak el, s ha minden jól megy, egy évig ismét nem látjuk egymást. (: Szóval most kellett ez a pár együtt töltött nap.
A karácsonyfám, az idén is gyönyörű lett, bár nem tudom, ezt a kép mennyire adja át. (:
Ezt a finomságot pedig nagynénémtől kaptam. (:
Amint hazaértem Gyergyóból, a közös karácsonyozásból, mentem is át Tatámhoz, István-napot ünnepelni, ami egyben a születésnapja is. Tatám nagyon örült, mikor meglátta, hogy én is betoppantam, egyenesen az állomásról. :)
Mikor Tatáméktól haza értem, két apró kis jövevény várt. Mancika ugyanis időközben megkölykezett. Ügyesen titkolta a vemhességet.^^ Még csak meg sem hízott! És amilyen kis szerencsétlen, vékonyka kölykök voltak, most olyan kis életerősek, kövérkék. Olyan aranyosak. A szemük még nincs kinyilva, de már pelyheznek. Mindketten épp olyan kis sötétek lesznek, mint a szüleik, s mint annak idején a nagypapájuk is, a nagymami fehérségéből semmit sem kaptak. (: Gondolom, ez a sötétebb a domináns gén. (:
Kicsit késve, de azért szeretném bemutatni az idei adventi koszorúnkat. Ezúttal Édesanyám készítette, én csak a díszítésnél segítettem kicsit.
Remélem, Nektek is jól teltek az ünnepek. (:
Isa