Mindenki gratulált, tanárok szerint az elmúlt 5 év legjobbját szerveztük meg. Pedig ahhoz képest, hogy előadás előtt 3 órával egy óriási ordibálásba, veszekedésbe torkollt az egész próba... :D Végül az előadás sokkal jobban sikerült, mint a főpróba. Persze, voltak bakik, de hát ettől előadás az előadás.
Persze, szlogenünk is született, ami azóta bejárta a Facebookot, no meg a helyi rádiót is ( na igen, piros pont nekem, mert rájöttem, hogy kívánságműsor van, aztán még egy piros pont a 12. évfolyamnak, amiért rávettük Borsost, hogy betelefonáljon és bemondja, és egy harmadik Pál Zolinak, amiért bejátszotta^^). Erről a szlogenről tudni kell, hogy az egyik próbán lett felvéve és az egyik gólyánk, Borsos Tamás "szerzeménye, ami azóta mp3 formátumban is megtalálható és a 12. évfolyam egy részének (igy már nekem is) azóta csengőhanggá, üzenetjelzőhanggá (esetemben mindkettő^^) vált, de bármire rávágjuk, ha épp eszünkbe jut. :D Íme, ízleljétek hát ti is. http://www.facebook.com/photo.php?v=251528308226786
A gólyabálról egy nagyon rövid beszámolót itt olvashattok, illetve képeket itt nézhettek.
A gólyáink nagyon ügyesek voltak. Páran meg is kérdezték tőlem, hogy az impro részt betanítottuk-e nekik, mert annyira ügyesen feltalálták magukat. Erre mosolyogva mondtam, hogy nem, hiszen az attól impro. Viszont az az igazság, hogy tényleg nagyon sok improvizációs játékot játszottunk, és meg is lett az eredménye: egyik gólyapárunk sem sült fel. (: Sőt, irtó jó hangulatot varázsoltak a színpadra, s így a nézőtérre is. ^^
Nekem persze nem volt időm rendesen elkészülni, a körmömet is éppen csak hogy be tudtam festeni pirosra, a szépítés másnapra maradt. :D Viszont amire büszke vagyok, és az egyedüli, amit sikerült befejezni, az a nyakláncom volt, de erről majd a következő bejegyzésben. (:
Isa
