UPDATE: A bejegyzés még 16:40-kor (RO idő) megszületett, csak elvették az áramot időközben, így csak most tudom mutatni.
|
Pár perce végre sikerült összeszednem a bátorságomat, és megnéztem, még él-e. Már nem él ő sem, követte a kis társát. Most már együtt futkároznak, játszadoznak, és beleskednek az Örök Vadászmezőkön.
Sikerült egy jó nagy adagot sirnom igy 5 perc alatt, a fejem el is kezdett hasogatni. Mindig ez van, ha sokat sirok (pláne rövid idő alatt), még szerencse, hogy ez amúgy nem szokásom.
Fáj, de örülök, hogy vége, kb két órával ezelőtt, mikor visszatettem Artemisz mellé, annyira látszott, hogy szenved, sírva hívtam fel édesanyámat, hogy én nem bírom nézni ahogy szenved, segítsen elaltatni. Mondta, hogy ne nézzem, takarjam le papírral, hagyjam meghalni.