Az e heti kérdések egyike: könyvtár vagy könyvvásárlás? Könyvtár. Bár jobban szeretem, ha a kedvenc könyveim itt vannak nekem a könyvespolcomon, hogy csak fel kelljen nyúljak és bármikor beleolvashassak, nem csak a kedvenceimmel, a kötelezőkkel is ez a helyzet: jó, ha ott van a polcon, így nem kell érte könyvtárba rohanni, vigyázni a határidőre (ha egyáltalán bent van). Sajnos a mi kis városkánk könyvtára (a suliét nem is említve) nagyon szegényes, ami az új (és kevésbé új) könyveket illeti, ilyenkor jön a könyvvásárlás (Netről rendelés, mert ha nincs meg a könyvtárban, nagy valószínűséggel a könyvesboltokban sincs, vagy ha mégis, olyan árban, hogy jobban megéri, ha a barátnőimmel egyszerre rendelünk meg pár könyvet, így még postaköltséggel együtt is olcsóbban jön ki, az antikvár könyvektől sem ódzkodok, ha azok jó minőségben vannak, pl: Donna Jo Napoli: A mosoly) vagy az e-book. (S. Meyer: Twilight-saga)
Az osztálytársaim, ismerőseim közül nagyon sokan csodálkoztak, hogy hogy tudok e-book-t olvasni, és meg vállat vontam, a szükség nagyúr. Persze, ezért is nagy árat fizettem. Annyit könyököltem a számítógép előtt a Twilight, Evernight, Evermore-könyvek olvasása közben, hogy a bal könyököm alatt lett egy másik bogocska is, ami eléggé fájdalmas is tud lenni. Azóta inkább előnyben részesítem a könyveket, amelyeket kézbe lehet venni, lehet forgatni, ki lehet ülni velők akárhova, nem kell azt nézni, hogy a napsugár épp milyen szögben éri a képernyőt, olvasható-e...és amúgy is, a könyveknek van egy feelingje miközben kézben tartod, olvasod, forgatod, amit egy e-book nem tud visszaadni. A könyvtári könyveknél még az is megfigyelhető (pláne kötelezőknél), hogy az elődök otthagyják kézjegyeiket az utókor számára, olykor jókat mosolygok rajtuk. Persze, attól falra tudok mászni, ha összeszaggatott könyvet kapok, ilyenkor mindig megragasztgatom őket.
Épp most tavasszal jártam úgy, hogy kivettem az egyik román kötelezőt. Átrágtam magam a nemtúlsokdesoknaktűnő román szövegen, aztán csodálkoztam, hogy olyan zavaros a vége, nem értettem. Aztán hétfőn nagyot néztem, mikor osztálytársam dióhéjban elmondta egy másik osztálytársamnak a tartalmat és olyan jelenet is volt benne, amit én abszolút nem olvastam. Először még azt hittem, hogy én értelmeztem rosszul. Aztán otthon kiderült, hogy hiányzott két oldal. Na puff... Erre is úgy jöttem rá, hogy időközben sikerült magyarul is beszereznem, és nem kaptam meg az egyik magyar mondat megfelelőjét. Szerencsémre a Wiki-n fent volt a teljes novella, így onnan el tudtam olvasni és pontosíthattam az infókat. De a könyvet addig vissza nem adtam, míg azt az egy oldalt nem pótoltam.^^ meg persze a kihullott, de még meglévő oldalakat be nem ragasztottam. Ezt a képet már úgyis régóta meg szerettem volna nektek mutatni. (:
Életem első sorozata (leszámítva az 1000 kérdés 1000 válasz a természetről és 1000 kérdés 1000 válasz az állatokról duót) a Harry Potter-sorozat volt. Hatodikos voltam, mikor rákattantam. De olyan szinten, hogy mikor komolya meghűléssel ágyban kellett volna, paplannal a fejemen húznom a szunyát, én képes voltam apukámat elküldeni a könyvtárba (mert jött a füles a könyvtáros nénitől, hogy visszavitték a könyvet) az egyik könyvért (már nem emlékszem, hogy az 5. vagy 6. könyv volt-e) és ahelyett, hogy pihentem volna, a könyvet olvastam. Persze, már az összes könyvet kiolvastam, mire sikerült egyenként őket beszerezni. Anyukámék csóválták is a fejüket, hogy mégis minek a rossebnek kell, ha már egyszer úgyis kiolvastam. Az egyetlen a 7. volt, amit nem a könyvtárból vettem ki, hanem a saját példányomban olvastam ki.
Aztán jött a nagy Twilight őrület, naná, hogy engem is elkapott, már épp a 3. végén vagy a 4. elején jártam, mikor a 2. könyvet megvettem. Emlékszem, az eladónő dicsérte, hogy milyen jó, mennyire szereti, épp a közepénél tart és biztos nekem is tetszeni fog, aztán mikor befejezte, mosolyogva közöltem vele, hogy már rég kiolvastam. Szegény nő rögtön azt sem tudta, hova nézzen úgy lefagyott. Nem értem miért.^^ S bár már nem rajongok érte (jó kis történet, de nem olyan, amire évek múltán is emlékszek, nem adott semmi pluszt, nem úgy, mint a HP, oké, ott is vannak már halvány részek, de azt több évvel ezelőtt olvastam, mégis sokkal több maradt meg, többet tett hozzám), a harmadik könyvet mégis megvettem (keménykötés, antikvár). Tavaly karácsonyra rendeltem az első három True Blood könyvvel együtt. Mikor megkaptam, az első könyv már ki volt olvasva. ^^ Aztán tavaly nyáron a második, harmadik is kiolvasásra került, de nem tudtam leállni, így képen elolvastam a negyediket is, sőt, az ötödiknek is nekiálltam, de az olyan pocsék volt, hogy nem lehetett élvezni, így abbahagytam. Aztán pár hónapja ismét megpróbáltam nekifutni, nem sok sikerrel. De legjobb barátnőim olyan aranyosak voltak, szülinapomra megkaptam tőlük az 5. és 6. könyvet. (: Aztán majd ha sikerült megveszem szerre az összeset, a 4. marad majd legutoljára, azt úgyis olvastam már. Nem mondom, hogy ez másabb lenne a Twilight-nál, mert nem sokkal az, szerintem ez sem adott sokat az emberiségnek, nem fogják ezrek megszeretni miatta az olvasást, de egy jó kis könnyed nyári olvasmánynak nekem tökéletes. És nem utolsó sorban imádom a borítóit. *.*
Épp most meszeltünk, egy hete sincs, hogy a könyveimet vissza tettem a polcokra. Persze, kicsit változtattam a régi helyeken. Nincs egy bizonyos rendszer, ami szerint rendezem őket. Mikor hogy jön. Az íróasztalom felett a legfelső polcon ott van a HP-sorozat, a szívem csücske. (: Még ott vannak a szótárak, mikor kell, csak a kezemet kell kinyújtsam. A jobb oldali polcokon pedig azok a könyvek, amelyek valamiért közel állnak a szívemhez, vagy a közeljövőben mindenképpen szeretném majd elolvasni. Sőt, most még ott hely is maradt, ha netán új könyvek kerülnének a gyűjteményembe. A polcok legtetejének két szélén van a két-két A Tudás Fája mappa, az egyik duó mellett a Szent Biblia (tavaly karácsonyra kaptam) és rajta a fél tucatnyi kikölcsönzött és kölcsönkapott könyv. A nagy polcnál most több dolgot is figyelembe vettem. Legfelső polcon vannak amióta csak az eszemet tudom a Kriterion kiadó sorozatának könyvei, valahogy nem visz rá a lélek, hogy őket onnan elköltöztessem. Aztán persze a sorozatok egymás mellett minden esetben. Na meg a méret is számít, utálom, ha két kicsi közt egy nagy vagy fordítva.
A második sorban balról jobbra indulva a román nyelvű könyvek vannak, jobbról balra pedig a magyar. A legalsó polc már szintén évek óta így van berendezve: édesanyám szakácskönyvei (melyeket újabban én is egyre gyakrabban használok^^), divatlapok, újságok.
Azt hiszem, azt hiszem, nem hagytam ki semmit, ha mégis, majd pótlom. (:
köszönöm, hogy végigolvastad. (:
Isa