Az esemény leírását a téma ismertetővel együtt itt olvashatod
Holnap kezdünk meszelni, így nem tudom, mikor lenne alkalmam megírni jövő héten az első hét bejegyzését. Így alakult, hogy már ma este megérkezik az én első beszámolóm.
Az egyik téma jobb, mint a másik, de úgy döntöttem, hogy egyelőre az első kettőnél maradok. Aztán, ha jövő héten (vagy akár azután) mégis lesz alkalmam (=összeszerelt gépem+hely), akkor a harmadik témát is kifejtem bővebben, bár sokan már tudjátok, hogy az egyik ilyen könyv a Halál Ereklyéi volt. (=
Én amióta csak megtanultam a betűket, olvasgatok. A házikat mindig elolvastam, megvettem a gyerekújságokat (Napsugár és Szivárvány). Nem tudom, hogy az első könyvem volt-e, de az biztos, hogy a legmeghatározóbb: A két Lotti. Emlékszem, életem első házi olvasmány listáján volt rajta. Azon a nyáron, mikor második osztályból mentünk harmadikba a tanító nénik összeállított egy jó hosszú listát (már a pontos számot nem tudom, lehet, hogy már nem is tűnne hosszúnak, de akkor, gyerekfejjel még nagyon is az volt), arról kellett egy bizonyos számút elolvasni. Ilyenek voltak rajta, mint A két Lotti, Bambi, A kisherceg, Micimackó, talán még Vuk és a Tüskevár is, de már nem tudnám megmondani (pedig pár éve még a kezembe került a lapocska, tanító nénim gyöngybetűivel írva, olyan jól esett kicsit nosztalgiázni^^).
Nagyon izgatott voltam, mikor kivettem a könyvtárból, hiszen életem első házi olvasmánya volt, komolyan kellett venni és naplóba vezetni. Életem első olvasónaplójába, fejezetenként: cím, szereplők, rövid tartalom, a végére pedig a kedvenc jelenetedet lerajzolni az adott fejezetből (még mindig előttem van az egyik rajzom, az apuka felől a dada/házvezetőnő, már nem tudom sajnos a nevét, a konyhában van, és épp leesik egy tányér, ami eltörik. Azt már nem tudom, hogy ő ejti-e le vagy valamelyik iker keze van a dologban^^)
Amikor kivettem a könyvtárból, rögtön el is kezdtem olvasni. Nagyon meglepő volt, mert egyszerűen nem tudtam tenni le. Annyira tetszett és érdekelt, hogy mi lesz a következő oldalon. Ez volt életem első ilyen élményeket kiváltó olvasmánya. Akkoriban még anyukámmal aludtam (nem elszörnyedni, az ok nem olyan világos, mint amilyennek első olvasásra tűnik :P ), ő meg hajszolt, hogy késő van és le kell már feküdni, én meg nagyon nem akartam. :D
Azt már nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig tartott kiolvasni a könyvecskét, de biztos vagyok benne, hogy nagyon rövid idő alatt. A naplóval már nem haladtam ilyen jól, mindig is utáltam olvasónaplót vezetni, akkoriban csak azért kellett, hogy a tanár lássa: elolvastad, ma már nem kötelező, viszont érettségire (és a továbbiakban is, ha egyszerűen kedved lenne ismét felidézni) készülőknek (jelen^^) nagyon is hasznos lenne (igen, ez azt jelentette, hogy legyűrtem nemtetszésem és naplót készítek :D ).
Pár évvel ezelőtt láttam a könyv feldolgozását, az Apád, anyád idejöjjön! c. filmet. Lindsay Lohan főszereplésével, gondolom, mindenkinek ismerős. (: Nagyon megszerettem, azóta sem halasztok el egyetlen alkalmat sem (legalábbis próbálok minél többel elcsípni), ha vetítik a TV-ben. Legutóbb épp 1-2 héttel ezelőtt láttam. (:
Mialatt és miután a könyvet elolvastam, még jobban tudatosult bennem, hogy milyen rossz, ha nincs az ember lányának egy testvére. Ezen álláspontom azóta fikarcnyit sem változott, sőt, ha lehet ilyet mondani, az évek alatt csak egyre elviselhetetlenebb.
De most nem rólam van szó ugyebár, hanem a könyvről. Úgy gondolom, hálával tartozom a tanítónénimnek, hogy annak idején felírta arra a listára, hisz szerintem ez az aranyos kis történet sokban hozzájárult ahhoz, hogy ma úgy érzem, könyvek nélkül már nem szép az élet.
Köszönöm, hogy végigolvastad. (:
Isa
