Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne.
Az elején rengeteget nevettem.Nagyon tetszett mindvégig. Érdekes könyv. A vége viszont óriási csalódás volt. Arra vártam, hogy lesz valami nagy bumm, egy csavar. De nem lett. Minden úgy alakult, ahogy az olvasó egész idő alatt gondolhatta. Szóval ha a végét nem nézem, egész jó kis könyv. Szerb Antal nagyon jól ötvözi a különböző műfajokat.
„Szerb Antalnak ez a regénye sajátos mű irodalmunkban, de sajátos mű írójának életművében is. Ha akarom, akár bűnügyi regénynek is mondhatom, ha akarom, humoros regénynek, amelyben kultúrtörténeti, ismeretterjesztő elemek lényeges kellékét alkotják az olykor már misztikus mesének; de ha akarom: bűnügyi misztikus regének paródiájának is tekinthetem ezt a nagymértékben szórakoztató, de ugyanakkor a magas irodalmi igény műgondjával írt könyvet …A legtávolabbinak látszó elemek – mulattatás és ismeretterjesztés, kultúrhistória és parodizálás, bűnügy és stílusfinomságok – ötvöződnek egységgé, valami, irodalmunkban szokatlan hangú és szokatlan bájú olvasmánnyá.” (Részlet Hegedűs Géza utószavából)
8/10
