Hülye vagyok. Amint kicsit jobban érzem magam, rögtön teszek róla, hogy visszahuppanjak...:/
A dokinál 1,5 órát vártam, ami nem is volt annyira rossz, pláne a második része. természetesen pasi ügy van benne, illetve pasik. :) Szóval a betegségem ellenére óriási mosoly kíséretében értem haza.
Aztán hazajöttem, hetek óta először felléptem Hi5-re, és észrevettem, hogy A. (volt pasim) más képet tett ki, rögtön azt is láttam, hogy L-lel van rajta. Rosszul esett kicsit, de furdalt a kíváncsiság, így megnéztem a képeit. Ahogy azt gondoltam is, a télen itthon járt, és összeházasodtak, ott voltak az esküvői képek. Annyira, de annyira szarul esett! Mert tudom, hogy a szakítás csak javamra vált, hogy nem illettünk egymáshoz meg mindent, de ez akkor is annyira rossz! Ennek elfogadásában a szakításunk módja sem segít. Utálnom kéne, de nem tudom! Ha jól láttam, már a baba is útban van, A. végre megkap mindent, amire vágyott. Hiszen rám még várnia kellett volna, legalább 2 évet. Mégis, még most is arra gondoltam, bárcsak én lennék L. helyében... Annyira szarul esett... vagy ezt már mondtam?
A könnyeim majdnem kiszökkentek, de aztán ráírtam Szidire, megkértem, hogy jöjjön át. Gondoltam, jobb lesz az ő vállán sírni.nemsokára meg is érkezett, kipanaszkodtam neki. Annyira jól esett neki elmondani. És végül nem is sírtam! Ezért büszke is vagyok magamra. Most, hogy így bele gondolok, már annyira nem is érzem szarul magam. Jót tett, hogy kibeszéltem, kiírtam ezt magamból. (:
Na igen, a másik:egész héten maradhatok itthon. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. De azért valahogy csak eltelik. :)
Reggel és délután is kaptam üzenetet Bogitól (padtársam, egyik legjobb barátnőm), annyira jól esett! :)
Az egyik karkötőt is mindjárt befejezem. :D Sajnos a ceruzadísz nem így halad, vissza kell kicsit fejtsek belőle és meg kell még pár szállal toldani, mivel így túl keskeny, nem éri át a ceruzát.
No, mára azt hiszem, ennyi. Gyógyulnom kell. (:
Isa
